*A kép Lilyanjudyth munkája*
Ez eddigi, leghosszabb írásom, kicsivel több, mint 800 oldal. Szinte biztos, hogy soha többé nem tudom magam rávenni, hogy még egyszer ennyire hosszasan kifejtsek egy történetet, és máig nem értem, egyáltalán hogy voltam képes erre a teljesítményre. De megtörtént, az már biztos...
2009-ben (igen nem most volt) több díjat is nyertem ezzel az írással az akkori Arany Főnixen. Azóta is szeretettel gondolok azokra, akik szavaztak rám.
Bizonyára senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a történet főszereplője Hermione Granger és Perselus Piton. Ez szintén egy romantikus "mesének" szánt iromány, de igyekeztem a ponyvaregény felhang mellé egy kicsit mélyebb értelmet is belevinni.
Felhívnám rá a figyelmet, hogy a kezdetekben, igen hangsúlyos lelki terrornak lesz kitéve a másik főszereplő - Hermione -, ezért, akit ez bármilyen módon sért, vagy bánt, az inkább ne kezdjen neki az olvasásnak! Egyesekben talán felmerül a kérdés, hogy valami gond van vele, de itt most szeretném leszögezni, hogy nem, nincsenek indulatkezelési problémáim... A főszereplő férfinak viszont annál inkább.
Ebben a történetben igen nagy szerepet kap Draco Malfoy, aki az eredeti Harry Potter könyvekben, egy elkényeztetett kis görény, semmi másban nem lelte szórakozását, mint mások megalázásában, és ráadásul még mérhetetlenül gyáva is volt. Eléggé méltánytalannak tartottam, hogy az írónő - JKR - így elbánt ezzel a karakterrel, és éppen csak egy leheletnyi jó tulajdonsággal ruházta fel. Ezért kikészülvén a csorbát, én most jelentős jellemformálásnak vetettem alá Dracót. Remélem a végeredménnyel senkinek nem lesz problémája.
Fontos megjegyeznem, hogy az írás erotikus részeket tartalmaz!
A történet megalkotásából anyagi szavam nem származott! A jogok fenntartva J.K. Rowling számára!
A történet leírása: Bonyolult, néha fájdalommal teli szerelmi történet. Rengeteg kérdést vet fel az írás.
Érdemes olyannal kezdeni, aki csak bánt minket, mert látszólag képtelen
az emberi kapcsolatokra? Jár-e második esély annak a nőnek, aki egyszer
hozott egy ostoba döntést? Jogos-e megtorolni a sérelmeinket, még akkor
is, ha már nem törvényes eszközökkel visszük véghez? Túl lehet, túl
szabad lépni az egymás ellen elkövetett dolgokon, vagy ezek nem egyszerű
hibák, hanem a személyiségünk szerves részei?
A legfontosabb kérdés: A szerelem mindennél erősebb?
Remélem szórakoztatónak fogjátok találni az írásom, még ha olykor kissé
komor elemeket is szövök bele. A lényeg, hogy a történetben ezer csavar
lesz, mardekáros ármánykodás, szerelemféltés és a legtöbb dolog nem az
aminek elsőre látszik. Leírás: Perselus mindig is ellenszenvet érzett
az Arany Trió tagjai iránt. Egy éjjel azonban a csapat tagjai közül egy
valaki kiváltképp felbőszíti. A későbbi szerencsétlen események csak
még jobban elmélyítik a szakadékot közöttük... Öt hosszú évvel a háború
után van megbocsájtás? Az eltelt idő segíthet -e nekik, vagy csak
rosszabb lesz minden? Elmúlik-e a harag, bosszúvágy, szerelem ennyi idő
alatt?
A történet nem veszi figyelembe a hetedik könyv
eseményeit!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése