(A bejegyzéshez használt képek nem saját szerzemények, csak illusztráció)
Elgondolkoztam rajta, mit is jelentett ez… Szomorú szívvel kellett megállapítanom, hogy már régen volt az első születésnapom, és a világ azóta nagyon sokat változott. Amikor majd nekem lesz gyerekem, olyan dolgokról fogok neki mesélni, amik már nem fognak létezni, csak az én és kortársaim emlékezetében, és ez a tény szerintem egy kicsit ijesztő, és elkeserítő is egyben.
Talán az utolsó generáció vagyunk, akik még az utcán játszottak, de az elsők,
akik videó játékot kaphattak, és színes rajzfilmeket nézhettek.
*Mennyit mászókáztam, meg homokoztam. Anyámnak nem kellett aggódnia, hogy eltűnök, mert a legtöbb lakótelep közelében volt játszótér, nem kellett messzire menni. Nyáron meg addig lent maradhattunk játszani, míg el nem kezdtek égni az utcai lámpák, akkor aztán rohanni kellett haza, különben bajba kerültünk.
Mi vagyunk az utolsó generáció, akik még magnókazettára vettek fel számokat, vagy videó kazettára zenei klipeket. Nem volt MP3 lejátszónk, de tudtuk, hogy mire való a ceruza és magnókazetta kombináció. Nekünk volt utoljára walkman-ünk, és fülhallgatót, még csak olyat lehetett kapni, ami szivacsos volt .
*Emlékszem, milyen sokáig képes voltam a magnó előtt ülni, hogy kivárjam, amíg lejátsszák azt a számot, amit fel akartam venni. Aztán néma csend ültem ott, mert a magnó a legkisebb zajt is felvette, és nem akartam elrontani az egészet. :P Személyes kedvencem Madonna és Kylie Minogue volt. De szerettem a Repülők együttest is az Első emeletet.
És mi még láttuk Michael Jacksont feketén, meg utána fehéren is :D
*Mennyit mászókáztam, meg homokoztam. Anyámnak nem kellett aggódnia, hogy eltűnök, mert a legtöbb lakótelep közelében volt játszótér, nem kellett messzire menni. Nyáron meg addig lent maradhattunk játszani, míg el nem kezdtek égni az utcai lámpák, akkor aztán rohanni kellett haza, különben bajba kerültünk.
Mi vagyunk az utolsó generáció, akik még magnókazettára vettek fel számokat, vagy videó kazettára zenei klipeket. Nem volt MP3 lejátszónk, de tudtuk, hogy mire való a ceruza és magnókazetta kombináció. Nekünk volt utoljára walkman-ünk, és fülhallgatót, még csak olyat lehetett kapni, ami szivacsos volt .
*Emlékszem, milyen sokáig képes voltam a magnó előtt ülni, hogy kivárjam, amíg lejátsszák azt a számot, amit fel akartam venni. Aztán néma csend ültem ott, mert a magnó a legkisebb zajt is felvette, és nem akartam elrontani az egészet. :P Személyes kedvencem Madonna és Kylie Minogue volt. De szerettem a Repülők együttest is az Első emeletet.
És mi még láttuk Michael Jacksont feketén, meg utána fehéren is :D
Mi voltunk azok, akik elsőként tanulták meg beállítani a videó lejátszót. Nem volt 99 féle Tv csatornánk, vagy lapos képernyőjű készülékünk, fogalmunk sem volt róla mi az a dolby surround, nem játszottunk a hangfalak tökéletes elhelyezésével, hogy igazi moziélményt kaphassunk.
* Teljesen természetes volt korán felkelni, hogy láthassuk a rajzfilmeket a Tv-ben,
Vagy vasárnap délutánonként volt Disney összeállítás, amit szintén örömmel nézztünk. Tom and Jerry rajzfilmet néztünk, és Tini Nidzsa Teknősöket… Ha akcióra vágytunk ott volt a Knight Rider, a Magnum, vagy a Macgyver. De néztük az Egyről a kettőre (Step by Step) sorozatot, vagy a Bírlakot (Full House) is, amiben bemutatkozott Mary-Kate és Ashley Olsen. Meg persze a Beverly Hills 90210-et, vagy a Melrose Place-t. Mi láthattuk a Jó barátok (Friends) sorozat kezdő epizódjait az eredeti évekből. Azóta is imádom a sorozatot, bármikor megy a TV-ben tuti hogy megnézem az adott részt, pedig már kívülről tudom.
Mesekönyveket olvastunk, és tudtuk mi az a diavetítő.
*Imádtam a Tesz-vesz várost, nem is tudom hányszor lapoztam végig. A Pöttyös Panni is az egyik kedvencem volt. Apu a papírgyárban dolgozott, és rengeteg könyvet hozott haza.
Jó sokszor "moziztunk" a szobánk falára vetített képsorokkal. A két bors ökröcskére még mindig emlékszem. Imádtam a diavetítő szagát, mert igen volt szaga, ahogy a filmet, amit elsőre sosem sikerült jól befűzni, elkezdte melegíteni a kis lámpa.
Mi még azt hittük a betárcsázós internet csodálatos dolog, a Commodore 64-es gépekről nem is beszélve. Nem volt play stations játékunk, de volt Super Marion-k, vagy játszhattunk a Tetris-szel.
*Mondjuk mi elég sokat játszottunk társasjátékokkal is, a Gazdálkodj okosan volt a kedvencünk, meg a Ki nevet a Végén. Autós kártyával, Magyar kártyával, és Römi kártyával is sokat játszottunk, meg persze legóztunk.
A 90-es évek vége felé, apám elég sok Hasbro társasjátékot hozott, mint pl: Egérfogó, Szellemkastély, Torpedó
Azért igen volt Super Mario játékunk is, és nekem mindig végtelen életre kellett állítani, ugyanis a 3 élet kb. vagy fél percig volt elég nekem. Sokat néztem, ahogy a tesóm a végén megmenti a hercegnőt, és Mario is boldog volt…
Biztonsági öv, légzsák, sőt gyerekülés nélkül utaztunk.
*Egy fehér Dacia kocsink volt, és azt hittem az a világon a legmenőbb járgány. :) Mennyi csodás helyre mentünk vele, mondjuk nyáron, amikor megcéloztuk a Balatont, ahol aztán vízibiciklit béreltünk, és csoki barnára sültünk. Főtt kukoricát és Kürtös kalácsot ettünk, és az árusok mindent mondtak németül is, mert rengeteg volt nálunk a turista az NDK-ból.
A strandon májkrémes kenyeret ettünk paradicsommal, és lángost, meg fagyit kaptunk, és akkor még nem volt 100 féle íz, örültünk, hogy van Csoki, vanília, meg puncs. Mindenki anyja a parton állt, és próbálta a gyerekét kiimádkozni a vízből, mert már lassan úszóhártyái nőttek.
Mobil telefonunk nagyon sokáig nem volt. Leveleket írtunk egymásnak, és ha valaki beszélni szeretett volna a barátjával, akkor elsétált a házához, és becsengetett. Normális dolog volt Húsvétra, Karácsonyra, születésnapra, névnapra lapot küldeni a családnak.
*Emlékszem a mamámnak tárcsázós telefonja volt akkoriban. Még mindig megvan, és imádom!
Teljesen természetes volt, hogy elmentél a barátodhoz, felcsengettél, és otthon volt. Ma már oda kell szólnod mindenhova, mert az ismerősöd bizonyára egy kávézóban ül, és a tökéletes capuccino-ját fényképezi. :P (Ebben én sem vagyok kivétel sajnos)
Lapot pedig már szinte senki sem küld, mert a facebook üzenőfalán is felköszönthetsz bárkit, egy pillanat alatt.
Nem tudtuk mi az a McDonald’s vagy Burger King. Nem ettünk Subway szendvicset, vagy pizzát a Pizza Hot-ból.
*A kifli és a zsömle óriási volt, és finom, főleg, ha párizsit is kaptunk bele vagy májkrémet. :) Amúgy meg menzás voltam a suliban, ahol heti háromszor volt pörkölt tésztával, és a konyhás néni mindig keveset adott, mert már jó előre elcsomagolta a nagy részét magának.
Otthon sokszor volt főzelék, amit imádtam, és nem is kellett hozzá a fasírt, de azért jó volt az is. Hétvégén húsleves és rántott husi volt a menü.
Az anyukáink szinte minden hétvégére sütöttek, almás vagy meggyes sütit, aminek éppen szezonja volt. :)
Nyáron pedig ebédjegyet mondjuk a Vigadó étterembe vettünk és lehetett járni a három részes alumínium éthordóval az ebédért. Fantasztikus volt, amikor rosszul raktad össze, és ahogy lóbáltad kifolyt a leves a tétjéről, végig a lábadon. :D
Menő volt úgy biciklizni a meredek úton, hogy nem használtad a féket (tesóm így törte el a kezét), Donald kacsás rágót, Kojac nyalókát enni, Bravo újságot olvasni, és az MTV-n lógni, ahol akkoriban egyfolytában zene szólt.
*Én a cigi alakú rágót is szerettem, és a Dianás cukrot, meg a Melbát. Akkor még finom volt a krémtúró, és Túró rudit enni maga volt a mennyország.
A Disco-ba nem éjfélkor mentünk le, hanem 9-10 körül, és hajnalig haza sem mentünk. A szüleink is sokat buliztak, és mindenkinek volt egy rakás gyereke. Az emberek összejártak, és külföldről hozott Martinit és Cinzanót ittak.
Biliárdozni jártunk és nem az utcán lógtunk céltalanul. A Moziban akkor még a Titanicot, játszották, és a fél világ szerelmes lett Leonardo Dicaprio-ba.
Nem volt hajhosszabbítás, vagy 3D-s műszempilla építés. Volt helyette Gabi sampon, meg anyu szabó ollóval igazította a hajunkat. A hófehérke fogkrémet is imádtuk, és Fabulon, meg fém dobozos Nivea krémet használtunk.
*A hajfestés már nem volt ismeretlen, de nem volt olyan sok színárnyalat, és emlékszem az anyukámnak volt olyan rúzsa is, aminek a színe attól változott, mennyire volt meleg a szánk.
Az biztos, hogy, aki a 80-as években született, és a 90-es években nőtt fel, az csak ritkán unatkozott, mert nekünk jó gyerekkorunk volt, amit semmiért nem cserélnék el . Egy biztos én RETTENTŐ JÓL SZÓRAKOZTAM! :D :D
Neked még mi jut eszedbe ebből az időszakból? :D
1 megjegyzés:
Már majdnem megfeledkeztem arról az Aladdinos játékról, imádtam gyerekkoromban, habár sokszor sikerült felbosszantania. :D És a mai napig egy bizonyos levendulás illatosítót társítok hozzá, amit akkoriban használtunk. :D
Megjegyzés küldése