Barackos - málnás croissant felfújt

Bejegyezte: Etti


Ahogy megláttam az ihletadó receptet a pinteresten, amit Christy (The girl who ate everything blog szerzője) tett fel, azonnal meg szerettem volna csinálni ezt a desszertet. A hozzávalók egyszerűek, mégis szinte luxusélményt nyújt a látvány, és az ízvilág. Az elkészítése pedig olyan pofonegyszerű, hogy a sütés terén még kezdők is könnyedén el tudják készíteni. A Croissant felfújt a Kenyér puding (Bread pudding) egyfajta változata, ami Angliában és Amerikában is közkedvelt desszert, de a világ más országaiban is megfordul a konyhaasztalokon, mint Puerto Ricóban, ahol a kenyeret kókusztejbe áztatják, guava gyümölccsel és rum szósszal tálalják. Belgiumban pedig barna cukorral, almával, fahéjjal és mazsolával készítik. A kanadaiak pedig leöntik egy jó adag juharsziruppal. 
Tovább olvasom »
Kategória: 0 megjegyzés

Utazzunk vonattal... Vagy inkább ne

Bejegyezte: Etti


Kép forrása: youtube.com

Köszönjük, hogy bunkó volt!


*A következő bejegyzés az írországi vonatutasokra vonatkozik, de ha valaki magára ismerne az alább felsorolt embertípusokban, kérem, gondolkozzon el…*



Tömegközlekedéssel járok dolgozni a hét 5 napján, pontosabban szólva vonattal. Bár az éves bérletem ára meghaladja az 1200 eurót is, mégsem tudok csak reggelente leülni a vonaton, mert délutánonként annyira tömve van az összes kocsi, hogy maximum akkor marad 1-2 ülőhely, ha megkezdődik a nyaralós időszak, és ezekért a helyekért onnantól kezdve, hogy kinyílik az ajtó, igazi Hunger Games harc megy.
Egyébként én a tömegközlekedés híve vagyok, mert óvjuk a bolygót, ahogy csak lehet. De azért néha elgondolkozom azon, mennyivel jobb lenne kocsival utazni, ahol az utastársaidat mellőzni tudod. 
És most még nem is a rettentően igénytelen, a ruháját, kabátját csak szökőévben mosó, dezodort nem használó, fogkrémet nem ismerő emberekről beszélek, azok egy külön faj. Egyébként imádom, mikor esik, az emberek kabátja meg úgy kezd bűzleni a zárt vonaton, mint az ázott kutya...
Tovább olvasom »
Kategória: 2 megjegyzés

Az az ördögi körömlakk

Bejegyezte: Etti






 *A kép forrása: usatoday.com*

A tökéletes körömlakkozás titkát, már ősidők óta keresik a nők. Bevallom, én magam még nem jöttem rá, mert, akárhogyan is próbálkozom vele, a végére csak felidegesítem magam.
Na, az első néhány sor után rájöhettetek, hogy ez a bejegyezés most nem fog kardinális kérdéseket boncolgatni, szóval, akit nem érdekel a téma, most még nyugodt szívvel bezárhatja az ablakot. : )
Tovább olvasom »
Kategória: 1 megjegyzés

Filmcsemegék : Amnézia

Bejegyezte: Etti



*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*



Bár a horrort nem szeretem, a thriller filmeket meg szoktam nézni, pedig néha elég vékony a határ a két műfaj között. Az Amnézia (Before I go to sleep) c. filmet már nagyon vártam, mikor először megláttam a bemutatóját az Imdb oldalon, és nem is kellett csalódnom. Kellően érdekes volt, és  én tényleg csak a végén jöttem rá, hogy ki is a hunyó.Nem szeretem az olyan filmet, ahol már az első 10 percben ki lehet találni a végét. Szóval senki ne pánikoljon, az Amnéziában végig fenntartják a feszültséget, és tényleg csak a végén derül ki minden.
Nekem Nicole Kidman és Colin Firth kettőse meglehetősen érdekes választás volt, hozzáteszem, a rendezőknek valamiért megtetszhetett ez a páros, mert Railway Man (A háború démonjai) c. filmben is házastársakat játszanak. Nekem első ránézésre valahogy furcsák voltak együtt.
Egyébként a film azért tetszett annyira, mert abszolút nem tartom elképzelhetetlennek az eseményt, amit feldolgoz, és ettől egyenesen hátborzongató az egész történet. A filmet Rowan Joffe írta is rendezte. Bevallom még korábban semmi mást nem láttam tőled, de az a munkája mindenképpen ígéretes volt.

Tovább olvasom »
Kategória: 0 megjegyzés

Filmcsemegék: Hölgy aranyban

Bejegyezte: Etti




*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*

Ezt a filmet a napokban néztem meg,  és nagyon tetszett. Mondjuk nem az a fajta alkotás, amit újra és újra meg szeretnék nézni, mert a II. Világháború és a Holokauszt nem a kedvenc témám. (Hozzáteszem, az a legnagyobb bajom, hogy minden filmből az derül ki, hogy mennyire kell sajnálni a zsidókat. Mindeközben a háború civil áldozatainak száma sokszorosa volt a zsidóknak, és velük soha egyik filmalkotás sem foglalkozik. Ettől függetlenül nem sajnálom kevésbé egyik embert sem, aki abban a borzalmas korszakban vesztette életét)
A Hölgy aranyban c. filmet Simon Curtis rendezte, akinek nevéhez a 2011-es Két hét Marylinnel c. alkotás is fűződik.
A történet félig meddig igaz, mert valóban létezett egy bizonyos Maria Altmann, aki Bécsben született, de a II. Világháború idején, amikor a Náci csapatok megszállták Ausztriát, elszökött onnan és végül Kaliforniában telepedett le. Az is igaz, hogy 2006-ban több Gustav Klimt által festett képre adta le jogos követelését, amit a Nácik annak idején jogtalanul elraboltak a családjától, később pedig a híres Belvedere Galériába kerültek.
A filmet egyelőre csak feliratos formában lehet megtekinteni, de engem ez egyáltalán nem zavart, mert így legalább hallhattam, amint a címszerepet játszó Helen Mirren csodálatosan hozza az osztrák akcentust. Egyébként az egyik kedvencem a filmben, hogy bár az események a jelenben játszódnak, ahogy a főhősnő annyi év után újra Bécs utcáin sétál, a szeme előtt megelevenedik a múlt is…
Tovább olvasom »
Kategória: 0 megjegyzés