Filmcsemegék: Hölgy aranyban





*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*

Ezt a filmet a napokban néztem meg,  és nagyon tetszett. Mondjuk nem az a fajta alkotás, amit újra és újra meg szeretnék nézni, mert a II. Világháború és a Holokauszt nem a kedvenc témám. (Hozzáteszem, az a legnagyobb bajom, hogy minden filmből az derül ki, hogy mennyire kell sajnálni a zsidókat. Mindeközben a háború civil áldozatainak száma sokszorosa volt a zsidóknak, és velük soha egyik filmalkotás sem foglalkozik. Ettől függetlenül nem sajnálom kevésbé egyik embert sem, aki abban a borzalmas korszakban vesztette életét)
A Hölgy aranyban c. filmet Simon Curtis rendezte, akinek nevéhez a 2011-es Két hét Marylinnel c. alkotás is fűződik.
A történet félig meddig igaz, mert valóban létezett egy bizonyos Maria Altmann, aki Bécsben született, de a II. Világháború idején, amikor a Náci csapatok megszállták Ausztriát, elszökött onnan és végül Kaliforniában telepedett le. Az is igaz, hogy 2006-ban több Gustav Klimt által festett képre adta le jogos követelését, amit a Nácik annak idején jogtalanul elraboltak a családjától, később pedig a híres Belvedere Galériába kerültek.
A filmet egyelőre csak feliratos formában lehet megtekinteni, de engem ez egyáltalán nem zavart, mert így legalább hallhattam, amint a címszerepet játszó Helen Mirren csodálatosan hozza az osztrák akcentust. Egyébként az egyik kedvencem a filmben, hogy bár az események a jelenben játszódnak, ahogy a főhősnő annyi év után újra Bécs utcáin sétál, a szeme előtt megelevenedik a múlt is…


(A kép forrása: billerantik.de)
Nekem azért tetszett ez a film, mert nem próbálta meg erőszakosan az arcomba tolni, hogy igen volt egy szörnyű háború, és ezt ne merjem elfelejteni. Sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szólt, és ez merőben szimpatikussá tette a szememben az egész alkotást. Persze lehet azon vitatkozni, hogy kinek van igaza, a nőnek, aki vissza akarja kapni az őt jogosan megillető képet, vagy egy országnak, akinek a nemzeti image lett Gustav Klimt Adele Bloch-Bauer I. alkotása.



A történet elején Maria Altmann (Helen Mirren) a nővére temetésén mond beszédet. Az egyik kedves ismerőse odalép hozzá, hogy lerója kegyeletét, és felajánlja kezdő ügyvéd fia szolgálatait, mert Mariának tanácsra lenne szüksége a hagyatékkal kapcsolatban.
Randy Schoenberg (Ryan Reynolds), egy jól menő ügyvédi irodánál próbál elhelyezkedni, miután a saját vállalkozása rövid idő alatt csődbe ment. Nagyon szüksége lenne a munkára, mert felesége már a második gyermekükkel várandós, és szinte minden tartalékukat felélték.

Randy szerencsésen túljut az interjún, és megkapja az állás, bár nehéz eldönteni, hogy a szakmai tudásának, vagy osztrák gyökereinek, híres zeneszerző nagyapjának, és nem kevésbé híres bíró apjának köszönheti-e mindezt.
A férfi az első találkozásakor, habókos vénasszonynak véli Mariat, akit csakis az anyja unszolására keresett fel. De amikor a nő közli vele, hogy nemrég elhunyt nővére holmija között, a nagybátyjuk végakaratára utaló levelet talált, számára is kezd érdekessé válni a találkozó. Maria nagynénje Adele Bloch-Bauer állt modellt Gustav Klimt egyik legszebb portréjához, és a kép sokáig a nő családjának birtokában volt, ám közbeszólt a háború.

A nő már többször kapcsolatba lépett az Osztrák állammal, és a Belvedere Galériával is, de rendszeresen az orrára „csapták” az ajtót. Randy a karrierje szempontjából nagy lehetőséget lát a dologban, és ráveszi Mariat, hogy utazzanak el Bécsbe.
Ahogy az idős nő a csodálatos város utcáin sétálgat, ezernyi szép, és keserédes emlék elevenedik meg lelki szemei előtt. Megtudhatjuk, hogyan élt gyermekkorában a családjával, és mennyire szoros kapcsolatot ápolt a nénikéjével.

A történet egyik kulcsfigurája Hubertus Czernin (Daniel Brühl) a német újságíró, aki szeretne segíteni Mariának visszaszerezni a jogos tulajdonát. (A filmben az apja náci múltjának ellentételét hozza fel indokként, de a valóságban Hubertus apja sosem volt Hitler szimpatizáns).
Az mindenképpen Mrs. Altmann segítségére van, hogy Ausztria, nemrégiben jóvátételi törvényt hozott, tehát minden jogtalanul elrabolt műkincsnek vissza kell kerülnie jogos tulajdonosához. Csakhogy ez bizony olyan, mint Pandóra szelencéje, mert, ha ezt egyszer elkezdik, mindig sorra fognak felbukkanni olyanok, akik visszakövetelik a jussukat.
Ezért is ragaszkodik a Belvedere Galéria és az ügyben illetékes Miniszter foggal körömmel a Klimt festményhez, ami úgyszólván az ország Mona Lisajaként van számon tartva. Bár az azért mindenképpen a Galéria ellen szól, hogy sokáig titkolták a portrén szereplő hölgy zsidó származását, sőt még a nevét sem voltak hajlandóak kiírni évekig.

De Randy nem akarja feladni a harcot, még akkor sem, amikor Maria már inkább meghátrálna. A nő annyira összetört lelkileg attól, ahogy azok az emberek bántak vele, akik ugyanannak az országnak a szülöttei, mint ő maga, hogy még Esteé Lauder fiának nagylelkű adományát is elutasítja, aki hajlandó lenne támogatni a pert, ha utána a nő eladja neki a portrét. Mindenki félreérti Maria szándékát, őt nem a pénz érdekli, hanem az igazságosság!

Randyben újjáéled a zsidó nemzeti öntudat, mikor Bécsben jár, és hajlandó bármit alárendelni annak, hogy pert indítson az Ausztria ellen a Klimt festményért, és hogy elismertesse a kép jogtalanul került a galériába.
De a per megkezdéséhez több millió euróra lenne szükségük, azonban Randy addig küzd, míg ki nem találja, hogyan tudnák megkerülni ezt a dolgot…


Helen Mirren, mint mindig most is nagyszerűen alakít, bár ezt a korábbi filmjeit tekintve már nem is volt kérdés számomra. Egyszerűen nem tud rosszul szerepet választani. A királynő című filmért Oscar díjat, melyben II Erzsébetet személyesíti meg. A kétszeres Golden Globe díjas színésznő eredeti neve Jelena Vasziljevna Mironova, orosz származású szülei révén, de ő maga már Angliában született. Vezetéknevüket még Édesapja változtatta meg Mirren-re. A hölgy a nyolcvanas években a nála fiatalabb Liam Neeson kedvese volt. Nyíltan felvállalja, hogy nem vallásos, de saját elmondása szerint, mindig is spirituális személy volt, hiszen kislánykorában sokáig hitt a tündérekben. : ) 2008-ban egy interjúban elmondta, hogy diákkorában megerőszakolták, és hogy a 20-as éveiben használt kokaint.  
Az 1965- től aktívan dolgozó színésznő nevéhez megszámlálhatatlanul sok színpadi és filmes munka fűződik. Ismertebb filmjei: Bosszúból jeles, Felül semmi, Az emberrablás, A dolgok állása, Gosford Park, Az adósság, Red, Hitchcock, Az élet ízei

Ryan Reynolds a kritikusok szerint nem igazán hozott jelentős alakítást a filmben, de én meg voltam vele elégedve. Korábban ritkán lehetett őt drámai szerepekben látni, ám egy ideje már ebben a műfajban is többször kipróbálta magát. Az egyébként vígjátékairól elhíresült 38 éves filmszínész sokáig Alanis Morissette énekesnő jegyese volt, majd a szakításukat követő évben már Scarlett Johanssonnak csapta a szelet, akit el is vett feleségül, de két év múlva már különváltak útjaik.
2012-ben A színész kicsapongó természete lecsillapodott, amikor elvette Blake Lively színésznőt, és két év múlva megszületett James (szokatlan név) nevű kislányuk. Ryan évek óta a Hugo Boss parfüm arca.
Ismertebb filmjei: Buliszervíz, Penge: Szentháromság, Csak barátok, Mindenképpen talán, X-Men kezdetek, Zöld lámpás, Testcsere, Nász-ajánlat, R.I.P.D. – Szellemzsaruk

 A  film angol nyelvű, magyar feliratos előzetese itt található: Hölgy aranyban
Kategória: 0 megjegyzés

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése