Happy New Year







Szilveszter éjszaka az a pontja az évnek, amikor lehetőségünk van magunk mögött hagyni az előző évben történt rossz dolgokat, és ha sikerül, akkor pozitív hozzáállással tekinthetünk a jövő felé. Ezen az éjjelen az alkoholos mámorban hajlamosak vagyunk olyan ígéreteket, fogadalmakat tenni, amiket egy pillanatig sem gondolunk komolyan, mégis hangosan kimondjuk, ami a fejünkben van, mert akkor abban a percben tényleg elhisszük, hogy elég erősek leszünk, például, hogy leszokjunk a dohányzásról…
Kategória: 0 megjegyzés

Boldog Születésnapot!


A kép forrása: santabanta.com



Idén lesz a 32. születésnapom, és ezért úgy érzem, még mindig bátran felvállalhatom a koromat. Bár meg kell jegyeznem, azért egy kicsit aggaszt, hogy ilyen sebességgel pörögnek az évek. Gyerekként nem tűnt fel, hogy az idő ilyen gyorsan halad egy 24 órás napot sokkal hosszabbnak és sokkal élvezhetőbbnek éltem meg. Most meg ott vagyok, hogy még csak a múltkor voltam harminc, és hova lett már megint két év??? Nem érzem magam 32-nek, igaz ugyan nem tudom, hogy kéne viszonyulni ehhez a korhoz. Hol is kéne tartanom mostanra?
Inkább most nem is akarok belemenni, hogy milyen káros, önbizalom romboló hatások érik a nőket, ami miatt egy idő után szégyellik felválni a korukat… Ez a nézet nem ettől a poszttól fog megváltozni.
Kategória: 1 megjegyzés

Téli Harry Potter fanfiction kihívás








Lassan elérkezik a téli időszak. A fák már hullatják a levelüket, készülődnek a jól megérdemelt téli pihenésükre. Esik az eső, lassan már a hó is, és ilyenkor óhatatlanul is ránk tud törni a depresszió.
Hogy ezt az érzését elűzzék, Aidemera és Belinda idén is egy remek Harry Potter fanfiction kihívással készültek nekünk.
Akár írni, akár olvasni szeretnél, szeretettel várnak téged az oldalukon: II. Winter Wonderland Challenge
Nézzetek be a blogra, mert nagyon ötletes kulcsokat találtak ki, és igazi újításokkal is készültek.
Nem csak fanfiction író kategória lesz, hanem képregény, képkészítő, és videó készítő kategóriában is lehet jelentkezni.
A részleteket WWCH kihívás blogján találod.
Én biztosan megyek majd olvasni, nézelődni, ha elkészültek a művek. : )
A jelentkezők számáról folyamatosan hírt fognak adni a facebook csoportjukban.  



Sok szerencsét kívánok a játékon résztvevőknek, és a szervezőknek is!

Kategória: 0 megjegyzés

A szivráványon túl... Mert állást akarok foglalni a kérdésben





Kép forrása: intds.deviantart.com
  
Ebben az évben különösen nagy figyelmet kapott a homoszexualitás. Én a magam részéről abszolút támogattam a mozgalmat, hogy törvényes házasságot köthessenek olyan emberek is, akik a saját nemükhöz vonzódnak.
Itt Írországban voltak ellen kampányok, ahol azt a nagy baromságot találták mondani, hogy azok házasodjanak csak össze, akik családot akarnak. Persze a dologban benne volt az üzenet, hogy a homoszexuálisok ne akarjanak családot. Egyébként ilyen formán én is kilógtam a sorból, mert férjnél voltam, de nem volt gyerekem…
Kategória: 0 megjegyzés

Sose halunk meg, avagy találtam egy ősz hajszálat...








Kép forrása: lizbreakingthenorm.wordpress.com



Az emberek nem szeretnek szembenézni az öregedés elkerülhetetlen mivoltával, és ezzel én is így vagyok. Az idő múlása félelmetesebb, minthogy azt kezelni tudjam. De a minap történt velem egy „horrorisztikus” élmény és már én sem tudok tovább tagadásban élni.
Megtaláltam az első ősz hajszálat (rendben nem hajszál, mert nem a fejemen volt).
Kategória: 0 megjegyzés

Facebook, ha te nem lennél…




 Kép forrása: kolozsvaros.ro


A következő bejegyzéssel nem célom, hogy bárkit is megbántsak. Mint máskor is, most is csak leírom a gondolataimat egy adott témában (Ugyebár ezért van a blogom), és mindezt azért teszem, mert engem is érint.

Jó pár éve már, hogy csatlakoztam a facebook felhasználók köréhez. A magyar iwiw sajnálatos módon befuccsolt, így átnyargaltam a sokak által használt oldalra. Külföldön élek, ezért sok ismerőssel, baráttal, és családtaggal így tartom a kapcsolatot. Látják a fényképeimet, tudunk üzenetet váltani, videó beszélgetést kezdeményezni. Egyszóval számomra ez egy hasznos dolog. És persze mindig ezzel magyarázom, hogy miért vagyok fent annyit az oldalon…
Kategória: 1 megjegyzés

Barackos - málnás croissant felfújt



Ahogy megláttam az ihletadó receptet a pinteresten, amit Christy (The girl who ate everything blog szerzője) tett fel, azonnal meg szerettem volna csinálni ezt a desszertet. A hozzávalók egyszerűek, mégis szinte luxusélményt nyújt a látvány, és az ízvilág. Az elkészítése pedig olyan pofonegyszerű, hogy a sütés terén még kezdők is könnyedén el tudják készíteni. A Croissant felfújt a Kenyér puding (Bread pudding) egyfajta változata, ami Angliában és Amerikában is közkedvelt desszert, de a világ más országaiban is megfordul a konyhaasztalokon, mint Puerto Ricóban, ahol a kenyeret kókusztejbe áztatják, guava gyümölccsel és rum szósszal tálalják. Belgiumban pedig barna cukorral, almával, fahéjjal és mazsolával készítik. A kanadaiak pedig leöntik egy jó adag juharsziruppal. 
Kategória: 0 megjegyzés

Utazzunk vonattal... Vagy inkább ne



Kép forrása: youtube.com

Köszönjük, hogy bunkó volt!


*A következő bejegyzés az írországi vonatutasokra vonatkozik, de ha valaki magára ismerne az alább felsorolt embertípusokban, kérem, gondolkozzon el…*



Tömegközlekedéssel járok dolgozni a hét 5 napján, pontosabban szólva vonattal. Bár az éves bérletem ára meghaladja az 1200 eurót is, mégsem tudok csak reggelente leülni a vonaton, mert délutánonként annyira tömve van az összes kocsi, hogy maximum akkor marad 1-2 ülőhely, ha megkezdődik a nyaralós időszak, és ezekért a helyekért onnantól kezdve, hogy kinyílik az ajtó, igazi Hunger Games harc megy.
Egyébként én a tömegközlekedés híve vagyok, mert óvjuk a bolygót, ahogy csak lehet. De azért néha elgondolkozom azon, mennyivel jobb lenne kocsival utazni, ahol az utastársaidat mellőzni tudod. 
És most még nem is a rettentően igénytelen, a ruháját, kabátját csak szökőévben mosó, dezodort nem használó, fogkrémet nem ismerő emberekről beszélek, azok egy külön faj. Egyébként imádom, mikor esik, az emberek kabátja meg úgy kezd bűzleni a zárt vonaton, mint az ázott kutya...
Kategória: 2 megjegyzés

Az az ördögi körömlakk







 *A kép forrása: usatoday.com*

A tökéletes körömlakkozás titkát, már ősidők óta keresik a nők. Bevallom, én magam még nem jöttem rá, mert, akárhogyan is próbálkozom vele, a végére csak felidegesítem magam.
Na, az első néhány sor után rájöhettetek, hogy ez a bejegyezés most nem fog kardinális kérdéseket boncolgatni, szóval, akit nem érdekel a téma, most még nyugodt szívvel bezárhatja az ablakot. : )
Kategória: 1 megjegyzés

Filmcsemegék : Amnézia




*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*



Bár a horrort nem szeretem, a thriller filmeket meg szoktam nézni, pedig néha elég vékony a határ a két műfaj között. Az Amnézia (Before I go to sleep) c. filmet már nagyon vártam, mikor először megláttam a bemutatóját az Imdb oldalon, és nem is kellett csalódnom. Kellően érdekes volt, és  én tényleg csak a végén jöttem rá, hogy ki is a hunyó.Nem szeretem az olyan filmet, ahol már az első 10 percben ki lehet találni a végét. Szóval senki ne pánikoljon, az Amnéziában végig fenntartják a feszültséget, és tényleg csak a végén derül ki minden.
Nekem Nicole Kidman és Colin Firth kettőse meglehetősen érdekes választás volt, hozzáteszem, a rendezőknek valamiért megtetszhetett ez a páros, mert Railway Man (A háború démonjai) c. filmben is házastársakat játszanak. Nekem első ránézésre valahogy furcsák voltak együtt.
Egyébként a film azért tetszett annyira, mert abszolút nem tartom elképzelhetetlennek az eseményt, amit feldolgoz, és ettől egyenesen hátborzongató az egész történet. A filmet Rowan Joffe írta is rendezte. Bevallom még korábban semmi mást nem láttam tőled, de az a munkája mindenképpen ígéretes volt.

Kategória: 0 megjegyzés

Filmcsemegék: Hölgy aranyban





*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*

Ezt a filmet a napokban néztem meg,  és nagyon tetszett. Mondjuk nem az a fajta alkotás, amit újra és újra meg szeretnék nézni, mert a II. Világháború és a Holokauszt nem a kedvenc témám. (Hozzáteszem, az a legnagyobb bajom, hogy minden filmből az derül ki, hogy mennyire kell sajnálni a zsidókat. Mindeközben a háború civil áldozatainak száma sokszorosa volt a zsidóknak, és velük soha egyik filmalkotás sem foglalkozik. Ettől függetlenül nem sajnálom kevésbé egyik embert sem, aki abban a borzalmas korszakban vesztette életét)
A Hölgy aranyban c. filmet Simon Curtis rendezte, akinek nevéhez a 2011-es Két hét Marylinnel c. alkotás is fűződik.
A történet félig meddig igaz, mert valóban létezett egy bizonyos Maria Altmann, aki Bécsben született, de a II. Világháború idején, amikor a Náci csapatok megszállták Ausztriát, elszökött onnan és végül Kaliforniában telepedett le. Az is igaz, hogy 2006-ban több Gustav Klimt által festett képre adta le jogos követelését, amit a Nácik annak idején jogtalanul elraboltak a családjától, később pedig a híres Belvedere Galériába kerültek.
A filmet egyelőre csak feliratos formában lehet megtekinteni, de engem ez egyáltalán nem zavart, mert így legalább hallhattam, amint a címszerepet játszó Helen Mirren csodálatosan hozza az osztrák akcentust. Egyébként az egyik kedvencem a filmben, hogy bár az események a jelenben játszódnak, ahogy a főhősnő annyi év után újra Bécs utcáin sétál, a szeme előtt megelevenedik a múlt is…
Kategória: 0 megjegyzés

Külföldön élő Magyar vagyok!


A kép forrása: youtube.com



Nem akarok politizálni, mert nem is tudnék. De azt látom, hogy ma  Magyarországon az embereket birka mód akarják irányítani, nem szeretik, ha egyesek gondolkoznak, a dolgok mögé látnak. Gyűlöletet szítanak, feszültséget, ellentéteket generálnak. Tönkre akarják tenni a hagyományainkat, elvenni az identitásunkat.
Az emberek nagy része nem boldog!
Én sem voltam boldog, és tettem azért, hogy ez megváltozzon. A döntésemért kapok hideget és meleget is.
Napi szinten fut velem szembe az interneten olyan cikk, facebook bejegyzés, amiben becsmérlik az olyanokat, mint én. Szerintük Hazaáruló vagyok!
Legalábbis azt szeretnék, hogy így érezzem. Nem számít nekik, miért hagytam magam mögött az országot, ahol születtem, és az sem lényeges, hogy az a hely sem a Kánaán, ahol most élek. El akarnak ítélni, hát tessék, kérem szépen én nem fogok ellenkezni. Mert az ő véleményük éppen annyira nem érdekel engem, mint őket az enyém.

Egyébként, ha nem a hazaáruló, ország elhagyó bélyeget „égetik” rám, akkor mikor kiderül, hogy külföldön élek, az ismerősök, még egyes családtagok is összecsapják a kezüket, és felkiáltanak: Szerencsés vagy! Talán kicsit irigyek is, pedig nem kéne annak lenniük.
Kategória: 0 megjegyzés

Filmcsemegék: Egyetlenem





*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*
 
Ez a 2009-ben készült amerikai vígjáték George Hammilton (eredeti neve Devereaux) fiatalkorát dolgozza fel. Nos, tudom, hogy most sokaknak beugrik az agyon szoláriumozott, ezüstös hajú úr, de higgyétek el a film jó, azzal meg nem kel törődni kiről szól, mert véleményem szerint a nagy része csak kitaláció.
De ha mégiscsak hihetünk George-nak, akkor az egész film megtörtént eseményeket dolgoz fel, amit ő kedvesen el is mesélt Robert Kosberg és Merv Griffin producereknek. Kosberg pedig annyira jónak találta a sztorit, hogy megbeszélte Charlie Peters írjon belőle forgatókönyvet, és ő még 2007-ben bekövetkezett halála előtt szerencsésen elkészült vele.
A fiatal George szerepére Logan Lermant választották, az anyát pedig Renée Zellweger játszotta. Nekem nagyon tetszett a film, főleg, a talpraesett női karakter miatt.
Kategória: 0 megjegyzés

Könyvajánló: Hogyan tegyük tönkre a férjünket, Hogyan öljük meg a férjünket



 *A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*

A most bemutatásra kerülő két könyvet, már legalább 6 évvel ezelőtt megvettem, de annyira szeretem őket, hogy időszakosan újra és újra elolvasom. Mindkét történetben felfedezhető az a fajta humor, amit én igazán kedvelek, és az is nagyon tetszett, hogy a szereplők nem huszonéves, gondtalan fiatal lányok, hanem középkorú nők komoly problémákkal, és velük jobban tudtam azonosulni.
Habár én sem megölni, sem tönkretenni nem akartam eddig a férjemet, meg kell, hogy mondjam, az írónő fantáziadús elképzelése ezekről a tettekről, egészen lenyűgözött. : )
Kategória: 0 megjegyzés

Kesudiós -szőlős saláta





Belgiumban voltunk a barátainknál, és csodálatos ebédet ettünk náluk. A jó időre való tekintettel, bekapcsolták a kerti grillt, és már indult is a sütögetés (csirke, sertés, marha). Mindennek csodálatos illata volt, és én úgy döntöttem a hús mellé készítek egy salátát.
Most egy édeskés-öntetes, gyümölcsös salátát készítettem, ami nagyon jól megy a grillezett húsokhoz. Igazából egy komplett fogásnak is elmegy, viszonylag kalória szegény, szóval minden tekintetben megéri kipróbálni. Bár azt meg kell említenem, hogy 100g kesudióban akár 553 kalória is lehet, szóval nem kell beletenni a salátába az egész zacskóval... Azonban ennek a diófélének nagyon sok pozitív hatása van, amit érdemes tudni. A KESUDIÓ ELŐNYE
Kategória: 0 megjegyzés

Fanfiction - Szerelmi leckék






2011-ben egy kis kitérőt tettem a Snangerek (Perselus Piton/Hermione Granger) világából, és részt vettem az akkor első alkalommal megrendezett Malfoy kihíváson. Abszolút nem tudtam, hogyan fogom megoldani a feladatomat, mert nem csak bizonyos, a szervezők által megadott kulcsokat kellett hitelesen beleillesztenem a történetbe, de saját magammal is meg kellett küzdenem, hiszen előtte még nem nagyon írtam Draco Malfoy-jal. Bár az igaz, hogy a szőke fiú időnként feltűnt egy-egy mellékszerep erejéig bizonyos írásaimban, de ténylegesen még nem írtam vele történetet.

Azt én kevéssé tudom megoldani, hogy mennyire sikerült jól az írás, vagy éppen, hogy mennyire lett borzasztó. Az biztos, hogy Draco – a Harry Potter könyvekben megismert kiállhatatlan természetének bizonyos elemit megtartva –, hatalmas változáson megy keresztül az írásomban. Hermione pedig, vélhetően megmaradt a szokott stílusában. Kíváncsi leszek a véleményekre.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt a 4 részes novellasorozatot.
Kategória: 0 megjegyzés

Filmcsemegék: Gosford Park






*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*



A Gosford Park számomra azért igen különleges, mert azt a korszakot öleli fel, amit igazán kedvelek. Szívesen éltem volna a 30-as 40-es években. De félreértés ne essék, a kor divatja és felvillanyozó életstílusa volt számomra megkapó. Olyasmivel sosem áltatnám magam, hogy azt higgyem, az emberek akkoriban jobbak voltak.
A korszaknak megvoltak a maga szabályai, főleg előkelő körökben, de mindig mindenki megtalálta a kiskapukat…
A filmben csodálatos díszleteket használtak, és káprázatos ruhakölteményekbe öltöztették a szerencsés hölgyeket. Az egész hangulata nagyon megkapó, annak ellenére, hogy ez egy bűnügyi dráma.
A Brit kosztümös dráma Julian Fellowes forgatókönyvíró munkáját dicséri, aki át is vehette az Oscart ezért a filmért. Az úr nevéhez többek között még az Ifjú Viktória Királynő, valamint a Downton Abbey nagy sikerű sorozat is fűződik.
A szereposztás parádés, hiszen olyan nagyszerű színészek és színésznők adták a nevüket a produkcióhoz, mint Michael Gambon, Maggie Smith, Helen Mirren, Kristin Scott Thomas. Mellékszerepekben pedig többek között feltűnik: Clive Oven, Kelly Macdonald, Ryan Phillippe.
Kategória: 0 megjegyzés

Filmcsemegék: Vagány nők klubja



*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*


A vagány nők klubja (Divine Secrets of the Ya-Ya Sisterhood) című film Rebecca Wells azonos című regénye alapján 2002-ben Callie Khouri rendezésében készült. A történethez az írónő Little Altars Everywhere című novelláskötetét is felhasználták.
Bár már kívülről fújom az egész filmet, mindig élvezettel nézem végig, mert számomra ez is egy megunhatatlan alkotás. A szereposztás során igazán kitettek magukért az alkotók, és mondanom sem kell, hogy Sandra Bullock, Ellen Burstyn és Ashley Judd olyan meggyőzően játszik, hogy azonnal eldöntjük, ezt a filmet újra meg kell nézni! Egyébként is nagyon szeretem az olyan filmeket, amik Amerika valamelyik déli államában játszódnak. Ráadásként a történet során időutazáson vehetünk részt, és egy csomó olyan korszakba kapunk betekintést, amiben mi még jó eséllyel nem éltünk. Gondoljunk csak a negyvenes évekre. : )
Kategória: 1 megjegyzés

Fanfiction - Tíz levél





Ezt a fanfictiont (snanger, gondolom ezen most meglepődtetek), tőlem szokatlan kissé melankolikus hangulatban írtam meg. Mármint nem én voltam melankolikus hangulatban, hanem a történet... Azt is megkockáztatom, hogy talán sikerült úgy megalkotnom ezt a 10 részes kisregényt, hogy a végkifejlet ne legyen könnyedén kitalálható. Remélem, hogy élvezni fogjátok az olvasást. : ) Kíváncsian várom az építő jellegű véleményeket.
Kategória: 0 megjegyzés

Retro Társasjátékok, neked melyik volt meg?







Nem is olyan régen még kisgyerek voltam. Ez persze nem igaz sajnos, hiszen a 80-as évek már régen elmúltak, de a gyerekkori emlékeim még ma is élénken élnek bennem.
Azok, akik akkor születtek, nőttek fel, amikor én is, talán az utolsó tagjai egy olyan generációnak, akik még igazán tudtak játszani.
Nem állítom, hogy a mai gyerekek képtelenek lennének élvezni bármilyen játékot is. De lévén hogy manapság egyre nagyobb befolyásoltság alatt állnak az internet nyújtotta lehetőségek, és a számtalan videó játék hatására, bizony feledésbe merülnek azok a régmúlt szórakozási lehetőségek, amiket anno egy társasjáték tudott nyújtani.

Kategória: 2 megjegyzés

Filmcsemegék : A Segítség


*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*



Nem tudom, hogy be kell- e mutatnom ezt a filmet, de előfordulhat, hogy van olyan, aki még nem látta. A történet Kathryn Stockett azonos című regényén alapszik. (A könyvet is szándékomban áll majd ismertetni, egy másik bejegyzésben)
A film a hatvanas évek elejére kalauzol el minket, a helyszín pedig Jackson, ami Amerika déli részén, Mississippi államban található. (Ez egy valóban létező város, az írónő is onnan származik.)

A történet azokról a színes bőrű nőkről szól, akik gazdag fehér családoknak dolgoznak, vezetik a háztartásukat, nevelik a gyerekeiket, mégsem részesülnek emberi bánásmódban. Ebben a városban az idő szinte megállt, és bár ekkor már egyre jobban megerősödik Martin Luther King fekete polgárjogi mozgalma, a fehér emberek még mindig a faji szegregáció (elkülönítés) hívei. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a befolyásos Miss Hilly Holbrook azért kampányol a városban, hogy az emberek építtessenek a szolgálóknak egy külön mosdóhelyiséget a házon kívül. Így a munkaadóik elkerülhetik azt a szörnyűséget se közös WC-t használniuk a cselédekkel.
Kategória: 0 megjegyzés

Könyvajánló, Miss Pym az utazó házasságközvetítő


M.C. Beaton írónő




Miss Hannah Pym kalandjai

*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*


Miután már kiolvastam az összes Agatha Raisin sorozatot, amit magyarul jelenleg fel lehet lelni, úgy döntöttem vetek egy pillantást az írónő többi könyvére is.
Így esett, hogy belekezdtem a Miss Pym-ről szóló hat részes sorozatba. Magyarországon eddig három kötet jelent meg fordításban az Ulpius-ház Kiadó jóvoltából, a fordítást pedig Szűr-Szabó Katalinnak köszönhetjük.
A történetek a 1800-as években játszódnak, tehát a 19. században, amit az angolok Viktoriánus kornak neveznek Viktória Brit királynő tiszteletére, aki ezekben az években uralkodott.
Kategória: 2 megjegyzés

Könyvajánló, A barackfa titka






A Barackfa titka
*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*


Ezt a könyvet Magyarországi hazalátogatásom alkalmával zsákmányoltam, több másik nagyon ígéretesnek tűnő (még nem értem mindennek a végére) olvasmánnyal együtt.
Néhol kicsit unalmas volt a könyv, de végeredményben nem volt rossz. Ajánlom mindazoknak, akik könnyű olvasmányra vágynak, amiben van romantika, humor és krimi elem is. A történetben az tetszett a legjobban, hogy bár a holtestet, már viszonylag az elején felfedezik, a vége mégis érdekes tudott maradni. Nem olyan hátborzongató krimi, mit vártam a leírás alapján, sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szól, a család szeretetéről. Külön érdekesség volt az egyik mellékszereplő sorsa (az illetőről sokáig nem lehet eldönteni, hogy homoszexuális beállítottságú vagy sem), aki nagyon közel került Paxtonhoz az egyik fő karakterhez.
Kategória: 0 megjegyzés

Filmcsemegék: Piaf





Piaf


*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*


Szeptemberben, abban a csodálatos élményben lesz részem, hogy végre ellátogathatok Párizsba. Ez az utazás, mér hosszú évek óta rajta volt a bakancslistámon, és nagyon boldog vagyok, hogy beteljesül. 4 csodálatos napot fogok ott tölteni, amiből az egyik biztosan az Euro Disney parkban fog végződni, mert olyan nincs, hogy oda ne menjek el.

Szóval, minél alaposabban megpróbálok ráhangolódni az utazásba igyekszem „magamba szívni” Párizs, Franciaország csodás hangulatát. Szóval, Francia zenéket hallgatgatok és persze filmeket is nézek. Így történt, hogy végre megnéztem a Piaf (La Môme) c. filmet, ami Édith Piaf sanzonénekes, tragikus fordulatokkal teli életét dolgozta fel, akiről kiderült számomra, hogy az éneklésen kívül nem sok boldogság jutott neki.
Kategória: 0 megjegyzés