Kép forrása: kolozsvaros.ro
A következő
bejegyzéssel nem célom, hogy bárkit is megbántsak. Mint máskor is, most is csak
leírom a gondolataimat egy adott témában (Ugyebár ezért van a blogom), és
mindezt azért teszem, mert engem is érint.
Jó pár éve már,
hogy csatlakoztam a facebook felhasználók köréhez. A magyar iwiw sajnálatos
módon befuccsolt, így átnyargaltam a sokak által használt oldalra. Külföldön
élek, ezért sok ismerőssel, baráttal, és családtaggal így tartom a kapcsolatot.
Látják a fényképeimet, tudunk üzenetet váltani, videó beszélgetést
kezdeményezni. Egyszóval számomra ez egy hasznos dolog. És persze mindig ezzel
magyarázom, hogy miért vagyok fent annyit az oldalon…
Az oldal sok előnye
mellett észrevettem a rengeteg hátrányt is, és engem sem kerülnek el bizonyos
dolgok. Itt például arra gondolok, hogy a facebook miatt megszűnik az ember
magánélete. Nincsenek többé titkok.
Mindenkiről tudni
lehet, hol járt, mit evett, kivel volt, mit nézett a moziban, milyen könyvet
olvas, hogy érzi magát az adott időpontban.
Itt kezdődik a
probléma, ugyanis én is sokszor beleesem a hibába, hogy a kelleténél több
dolgot osztok meg másokkal. Mániákus ételfotós lettem, és itt nem azokra a
képekre gondolok, amiket a főzős blogomra készítettem. Ha elmegyek valahova, és
valami hihetetlenül gusztusos dolgot eszem, már kapom is elő az okos telefont,
egy pár kép, és mehet a világhálóra a hely nevével együtt. Ez persze az
éttermeknek külön jó, hiszen ingyen reklám, és manapság már megszokott
mindenhol, így sosem fogsz rosszalló pillantást kapni egy pincértől sem.
De képzeld csak el,
hogy annak idején mondjuk az apád elővette volna a fényképezőgépet a vasárnapi
ebéd során, és készített volna egy fotót a húslevesről. Azt hiszem kapott volna
egy „like”-ot az anyjától a merőkanállal a fejére.
Tudom, hogy ma már
a rohanó világban ez a módi, és senkit nem bírálok. Csak észrevettem magamon,
hogy néha feleslegesen posztolok valamit, így időnként azért átnézem a falamat,
és törlök róla pár dolgot.
De ezzel nem
mindenki van így. Egy jó pár ismerőst töröltem a hírfolyamból, ugyanis percenként,
de legalábbis óránként adtak arról hírt, éppen mi történik velük. Ha néha-néha
belefutok ilyenbe nem zavar, főleg, ha közeli ismerősről van szó. De az igenis
irritál, amikor XY a fogfájástól, a teleettem magamig, a megcsináltattam a körmömön át mindent kiposztol
legalább egy mosolygós arcocskával…
Jelezném ezeket
időnként én is kiírom, de remélhetőleg nem zavaró rendszerességgel.
Kép forrása:
Térjünk vissza a
fényképekre. Minden korosztály tesz fel magáról fotókat, az utazásáról,
bulikról, családi összejövetelről, egy kis sörözésről stb… Egy pár évvel ezelőtt
a #Selfie fogalma ismeretlen volt számomra. Azóta én is készítettem jó párat… De
itt is a mértékletesség számít, legalábbis szerintem
Aki a nyilvános
mosdó tükre előtt pózol, vagy a próbafülkében csinál magáról ezer képet, és azt
posztolja, az nem mértékletes. Van, aki nem bírja ki, hogy naponta legalább egy
selfie képet ne mutasson meg a világnak. És sokszor olyan lehetetlenül közönségesen mutatják be magukat az emberek, hogy nem is értem miket gondolnak...
Régen is voltak
csinos lányok, és senki nem követe meg őket, amiért nem volt csücsörítős
fényképük. De ugyebár megint itt van, hogy ez a 21. század, és nem lehet összehasonlítani
a 80-as évekkel. Nem is kell, de azért mégiscsak próbáljunk már meg egy kicsit
visszavenni, és nem szétposztolni az egész internetet az ezer fotónkkal, aminek
a beállítása ugyanaz, csak a ruhánk cserélődött. Hozzáteszem, a férfiak meg előszeretettel
osztanak meg edzőtermi fotókat, és az se jobb… Egyszerűen túlzásokba esünk, és
nincs rá szükség, sem mentség. Nem lehet megmagyarázni, miért kellett az ezredik próbafülkében pózolós kép!
A kisbabájuk minden
percét megörökítő anyukáknak is kicsit kevesebb képet kéne feltenni. Mert maguknak, rendben van, hogy megörökítenek minden édes pillanatot, de a világnak is feltétlen tudni kell róla?
Mondjuk
még nincs gyerekem, és ki tudja én hány képet fogok feltenni. Rengeteg
ismerősömnek van már gyerkőce, és cuki kis fotókat posztolnak, amivel nincs is
baj. De olyan ismerősöm is van, aki már azért előkapja a telefonját, és vadul
kattintgat vele, mert átöltöztette a gyereket, és ezt szerintem nem kéne közkinccsé tenni.
A másik fotókkal
kapcsolatos észrevételem az a like vadászat. Van, aki rendesen kiírja, hogy
lájkolják a fotóját. Ezt nem igazán szoktam érteni, bár ez inkább a fiatalabb
generációnál szokás, de akkor sem értem, miért hajhásszák a népszerűséget
ennyire.
Többször előfordult már, hogy valaki azért került veszélybe, mert valami nagyon jó fotót akart magáról készíteni: Szakadék szélén ácsorgó, vonatsínen pózolós. Ez emberek nem használják a józan eszüket, olyasmiket tesznek meg egy fb oldalra küldhető fotóért, ami akár az életükbe kerülhet, mindezt miért pár ismerőstől kapott like-ért???
Többször előfordult már, hogy valaki azért került veszélybe, mert valami nagyon jó fotót akart magáról készíteni: Szakadék szélén ácsorgó, vonatsínen pózolós. Ez emberek nem használják a józan eszüket, olyasmiket tesznek meg egy fb oldalra küldhető fotóért, ami akár az életükbe kerülhet, mindezt miért pár ismerőstől kapott like-ért???
Egyesek pedig abba
a hibába esnek bele, hogy minden ismerősük minden képét megnézik, és be
jelölik, hogy tetszett.
Az idősebb generáció
sem mindig tudja, hogy elég az albumot bejelölni, nem kell egyesével mind a 300
képet. Ráadásul sokan olyan üzeneteket hagynak a képek alatt, amik privát jellegűek,
nem kell másnak is olvasni.
Igen én sem
szeretem, amikor valaki a nyaralós fotóm alá írja ki, hogy ez és az van, és
nagyjából egy levelet otthagy…
Egyébként én
szeretem mások képeit nézni, a jól elkapott pillanatokat. De azért nem lájkolok
be mindent mindenhol.
A facebook a párkapcsolatokra is rányomja a bélyegét. Eljegyzés, szakítás, te tudni fogsz róla. Azt is mit csinált az adott pár, hol volt, és kivel.
Számtalanszor látom, amikor az étteremben az asztalnál ülő pár, beszélgetés helyett a telefonját nézegeti, valószínű a facebbokot… Velem is előfordult már sajnos. És az volt a szörnyű, hogy erőfeszítésbe telt, hogy inkább beszélgessek, és ne a telefon képernyőjén bámuljam a cuki kis elefántot vagy bármi mást. Hova tűnik az intimitás?
Ma már az üzenetben való szakításnak is
megvan a maga „divatja”, vagy éppen magának az ismerkedésnek, randinak. Erről a párkapcsolati dologról egy nagyon frappáns cikket írt az egyik barátnőm, amit érdemes elolvasni. Játék határok nélkül...
Én azt vette észre
magamon, hogy az internet miatt, egyre személytelenebbnek érzek dolgokat. Sok
esetben nem hatnak meg a gyereküknek adományt kérő anyukák bejegyzései, nem
osztom meg őket, pedig nekik fontos lenne. Nem kérdezem meg XY-tól milyen volt
a nyaralása, ha láttam a képeket, elkönyvelem, hogy biztos jó volt.
Egyszóval nem
érdeklődöm.
Többször előfordult
már, hogy valaki mesélt nekem valamilyen élményéről, és közöltem vele, igen
tudok róla, láttam a facebookon. Mennyire szörnyű ez?
Régen az embereknek
könnyebb volt beszélgetni, hiszen nem tudtak mindenkiről mindent, ma meg már
nincsenek titkaink jóformán.
Amikor a kezembe
veszek egy gyerekkori fotót, vagy a szüleim fiatalkori képét, nosztalgikus
érzések töltenek el, és olyan jó érzés végigsimítani a fényes lapon. De nekem 8
éve (az esküvői fotómon kívül) egy
előhívott képem sem készült, és nem tölt el ugyanolyan jó érzéssel, ha
rákattintok egy régi fotómra, mint mikor a kezemben foghatom a képet.
Ugyanez van a
könyvekkel. Szeretem a kezemben tartani, a hangot, amit az idéz elő, ha lapozok
egyet. E-book esetében sokszor hiába jó a könyv, nem élvezem annyira az
olvasását.
Egyébként a kedvencem, hogy ma már tesztekkel mérheted mekkora facebook függő vagy… Nem mintha az a személy, akiről kiderül, hogy extrém függősége van egy pillanatig is elgondolkozna, mert szinte rögtön posztolja is, képzeljétek a teszt szerint függő vagyok. Ez igaz? mosolygós kiskutyafej, rózsaszín póni vagy akármi más figura hozzácsapásával. Hány óra facebook böngészés után vagyunk függők, és ez mennyire káros ez ránk nézve?
Ha mindig mások életét nézed, neked nem lesz sajátod. Ha mindent elmondasz, kiposztolsz az élményeidről, akkor egy idő után lehet, hogy pont a nem várt hatást fogod elérni.
Az a személy, akinek az élete egy nyitott könyv, nem mindig érdekes.
Egy jópofa történet megosztása, a napi bosszúság kiírása magadból, a szomorúságod elmesélése, vagy mások segítségének kérése, teljesen érthető. Bár ha őszinték akarunk lenni, mindenkinek vannak közeli barátai, és sok esetben én inkább a privát üzenetet ajánlanám. Ugyanis, ha valamit nyilvánossá teszel, arra az emberek reagálni is fognak, és nem mindenki lesz kedves.
Vannak olyan posztok, amiknek az ismétlése az ember agyára megy.
Igen előfordul, hogy nem jön a busz, vagy esik stb... Igen erről szoktunk néha szót ejteni az fb oldalon, és valóban néha én is kiírok ilyeneket. Bár ez ugye nem napi rendszerességgel történik. Egyesek viszont hírt adnak magukról bármi történjen is!!!
Én naponta többször
megnézem a fiókom, elolvasom a leveleim, recepteket, videókat nézek. Függő
vagyok? Valamilyen szinten biztosan, de ebben is vannak fokozatok…
Tehát a facebook
előnyeit és hátrányait összevetve, én továbbra is használni fogom, de néha
elgondolkozom rajta nem volt-e jobb, amikor fel kellett hívnom a barátnőmet,
vagy találkoznom a nővéremmel, hogy tudjam mi újság vele, és nem csak felmentem
a profiloldalára és megnéztem…
1 megjegyzés:
Top 5 youtube.com videos like 'Mummys Gold' on YouTube
Video of Mummys Gold videos related to Mummys Gold on YouTube · 2. Mummys Gold - YouTube · 3. Humble youtube mp3 Gaming - Mummys Gold · 4. Casino Royale - Mummys Gold · 5. Spades.
Megjegyzés küldése