A szivráványon túl... Mert állást akarok foglalni a kérdésben

Bejegyezte: Etti




Kép forrása: intds.deviantart.com
  
Ebben az évben különösen nagy figyelmet kapott a homoszexualitás. Én a magam részéről abszolút támogattam a mozgalmat, hogy törvényes házasságot köthessenek olyan emberek is, akik a saját nemükhöz vonzódnak.
Itt Írországban voltak ellen kampányok, ahol azt a nagy baromságot találták mondani, hogy azok házasodjanak csak össze, akik családot akarnak. Persze a dologban benne volt az üzenet, hogy a homoszexuálisok ne akarjanak családot. Egyébként ilyen formán én is kilógtam a sorból, mert férjnél voltam, de nem volt gyerekem…


Egyáltalán nem értek azzal egyet, hogy az úgynevezett szivárvány családok (2 apa, vagy 2 anya), nem tudnának egészséges környezetben gyermeket nevelni. Szeretném tudni a sok ellenzőtől, mitől jobb annak a gyereknek, akinek a szülei elváltak, vagy annak, akit, mondjuk vernek otthon, de mindezt hetero szülők teszik.
Mert azt próbálják a mai napig bebizonyítani, hogy a titok nyitja a szexuális irányultságban rejlik. Tehát ha a hagyományos anya, apa felállás van, akkor gyerek biztos nem fog elkallódni, nem lesz rossz tanuló, nem fog drogozni, mert a szülei heteroszexuálisak?
Tegyük fel, hogy a szülők sosem foglalkoznak a gyerekükkel, mert nincs idejük rá akkor azért minden jó, nincs ok az aggodalomra, mert anya és apa a normális felállás és ez a követendő norma?
Tényleg csak az az egészséges környezet a gyerek számára, ahol a szülők az ellenkező nemhez vonzódnak? Persze, ha a gyerek ettől függetlenül mégiscsak homoszexuális beállítottságú lesz, akkor arra ugye nincs ésszerű magyarázat… Ilyenkor szokták az idióta emberek azzal vigasztalni a szülőket, hogy ti megtettetek mindent. Igazán? Miért gondolja mindenki, hogy ez a dolog választás (bár vannak ilyen esetek is), nem pedig egy a génjeinkbe belekódolt ösztön?

Ha mondjuk a homoszexuális apapár elhalmozza szeretettel örökbefogadott gyermekét, és odafigyelve rá, egy nagyon jó szoros kapcsolatot alakítanak ki vele, akkor az mennyire felháborító, és erkölcsileg rossz?
Igen felháborító, de nem ez, hanem a hülyeség folyamatos terjedése. A gyereknek a szeretet számít és nem az, hogy ezt milyen nemű vagy számú (itt az egyedülálló szülőkre gondolok) embertől kapja!!! Nem lesz a család jobb vagy rosszabb attól, hogy milyen a szülők a saját nemükhöz vonzódnak vagy sem. Egyformán lehet jó vagy rossz környezetet kialakítani a gyerek számára egy hetero vagy egy homoszexuális pár esetében is. A gyereknevelés nem ettől kéne hogy függjön.


Kép forrása: americadoomed.com

Az egyenlőség jegyében szeretném megjegyezni, hogy csak azért, mert két embernek a hálószobájában,  nem a számunkra hagyományosnak ítélt párosítás fekszik az ágyban, még joguk van szeretni egymást, és házasságot is kötni. Én a magam részéről nem háborodok fel, ha két férfi vagy nő kézen fogva sétál az utcán, vagy megcsókolják egymást. Nem gondolok bele, mi folyik a hálószobájukban, de ugyanúgy nem szoktam elképzelni a hetero barátaim szexuális életét sem. Tehát részemről ez a dolog teljesen mindegy. Az ember jellemét számomra nem az határozza meg kivel szeret ágyba bújni, és ott mit csinál.
Na, nyilván vannak kivételek, de tudtommal nincsenek elferdült elméjű, szexuális aberrációkkal rendelkező ismerőseim, legalábbis nagyon remélem.
A homoszexualitás nem deviáns viselkedés, a régi korokban, gondoljunk csak a Görög mitológiára, teljesen elfogadott dolog volt, de a vallás megjelenésével bűnné vált.

Ebben az évben boldogsággal, és büszkeséggel töltött el, amikor a magát katolikus országnak valló Írország igenis kiállt a meleg közösség jogaiért, és megszavazta a törvényes házassághoz való jogukat. Ez azért volt fontos, mert házasság nélkül sokszor nem tudnak gyermeket örökbe fogadni. Amúgy szerintem pofátlanság, hogy egy egyedül álló meleg férfinak ezért nem lehet családja. Egy egyedülálló leszbikus nőnek még mindig ott a lehetőség, hogy mesterséges megtermékenyítésen essen túl, vagy bevállaljon egy egyéjszakás kalandot egy férfival, és így terhesség útján lehet saját gyermeke.
Egyébként az európai országok túlnyomó többségében, Az USA-ban és Kanadában, Dél-Afrikában és Dél-Amerikában hivatalosan is engedélyezett a házasság az azonos neműek között.
A muszlim államokban akár halálbüntetés is jár azért, ha valakiről kiderül, a saját neméhez vonzódik. Itt jól látszik, hogy a vallási elvakultság mértéke, és a felvilágosultság hiánya…
Egy kissé morbid példát is fel tudok mutatni az USA területéről. Az egyik államban annyira nem örültek a legfelsőbb bíróság döntésének, hogy drasztikus intézkedéseket hoztak. Nem szerették volna, ha ezrek kezdenek el ujjal mutogatni rájuk, hogy diszkriminálnak másokat. Ezért úgy határoztak, náluk nem csak a homoszexuális párok, hanem semmilyen más beállítottságú pár sem köthet házasságot… Tehát ha házasodni szeretnél, menjél másik államba. A gondolkozásmódjuk cseppet sem nevezhető haladónak.
Remélem, hogy egyszer mindenki megérti, a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok csak abban különböznek, hogy más a nemi érdeklődésük. De ugyanúgy lehetnek jó orvosok, ügyvédek, szülők, tanárok, de az is előfordulhat, hogy bűnözők lesznek, csakúgy mint mi „normálisak”. Semmi sincs kizárva, de a lényeg, hogy egy leszbikus lány nem különb, jobb vagy rosszabb nálam, és én ezzel tisztában vagyok!



Kép forrása: walltat.com



Az élet minden területén megjelennek ma már az azonos neműeket éltető vagy elítélő momentumok. A házassági törvények bevezetése során, sok márka kimutatta szimpatizálását az üggyel kapcsolatban. Hollywood és a filmipar pedig egyértelműen lehetőséget lát egy újabb kiaknázandó témára. A csillogás városában egyébként is előszeretettel esnek túlzásba, mondjuk mikor évenként felváltva, hol a zsidóság szomorú sorsáról szóló filmekkel árasztják el a világot, utána pedig az afroamerikai emberekkel történt szörnyűségekről készítenek mozialkotásokat. Teszik persze mindezt annak reményében, hogy óriási összegek folynak majd be a mozipénztárak kasszáiba, és jönnek majd azok a káprázatos díjak is (Golden Globe, Oscar, BAFTA stb…).

A homoszexualitás téma időről időre előkerül a filmgyártásban. De az elmúlt években különösen „divatos” volt. Ez egy olyan dolog, amiről számtalan féle képpen lehet lehúzni a bőrt. Ha éppen nem könyvet filmesítenek meg, akkor elég csak visszatekinteniük a történelemre, és máris találnak megfelelő alanyokat egy mozifilm elkészítéséhez.
Hogy néhány példát kiemeljek a közelmúltból…

Idén elkészült a Jenny’s Wedding c. film Katherine Heigl főszereplésével. Én egyébként láttam a filmet, és nagyon tetszett is. Főleg az volt nagyon hiteles, ahogy megosztotta a családot Jenny bejelentése, hogy összeházasodik a barátnőjével, akiről a szülei évek óta úgy tudták, csak a lakótársa. Az apja azonnal elzárkózik a lánya elől, és erre utasítja a feleségét Rose-t (Linda Emond) is, aki engedelmeskedik neki. De végül győz az anyai szeretet, mert, hogy is tagadhatná meg a saját lányát csak azért, mert Jenny egy nőt szeret.
A film bemutatója



2014 nagy reménysége a The Imitation Game (Kódjátszma) volt, ahol is Benedict Cumberbatch játszotta a híres matematikus Alan Turing szerepét. Alan a II. világháború idején azt a titkos feladatot kapta, hogy fejtse meg a németek kódjait. Mr. Turing beírta a nevét a történelemkönyvekbe, de sajnos időközben, egy túlbuzgó nyomozó munkájának köszönhetően, fény derült rá, hogy a saját neméhez vonzódik. Ekkoriban Angliában börtönbüntetést vagy kémiait kasztrálást szabtak ki büntetésül azoknak, akikről bebizonyosodott, hogy homoszexuálisok. Hiába volt az ország hőse Alan sem kerülhette el a megaláztatást…
Aki szereti a történelmi háttérrel rendelkező filmeket, annak meleg szívvel ajánlom ezt az alkotást, mert a hangsúly itt most nem azon lesz, hogy Mr. Turing a saját neméhez vonzódott, de ez is része a filmnek.
A film bemutatója

A 2015-ös Freeheld c. film megtörtént eseményeken alapszik. Lauren Hester New Jersey rendőrhadnagya (Julianne Moore) és bejegyzett élettársa Stacie (Ellen Page) harcáról szó. Miután Laurent rákkal diagnosztizálják, mindent elkövet, hogy a nyugdíjjárulékait és egyéb juttatásait átruházhassa Stacie-re, akiről a halála után is gondoskodni szeretne, de a megyei bíróságon rendre elutasítják a kérelmét…
A film bemutatója






Szintén idei film lesz a The Danish Girl (A dán lány) David Ebershoff azonos című regényén alapszik. Az 1920-as években Koppenhágában az illusztrátor és festőművész Gerda (Alicia Vikander) megkéri rá a férjét Einar Wegenert (Eddie Redmayne), hogy álljon neki modelt, de nőnek öltözve. A férfit csábítja a női lét minden rejtelme, és hamarosan megszületik az alteregója Lili Elbe néven. Az egész egy játéknak indul, de egyre komolyabb lesz, mikor Einar lesz az első, akinél szóba jön a nem átalakító műtét. Gerda először még támogatja a férje döntését, ám házasságuk kezd egyre feszültebbé válni…
A film bemutatója


A 2015-ös Carol c. film újfent egy regényen alapszik, mégpedig a The Price of Salt (Carol néven is ismert) című alkotáson, ami Patricia Highsmith keze munkáját dicséri. A filmben Carol (Kate BLanchett) a gyönyörű és férjezett nő, találkozik a nála fiatalabb, a húszas éveiben járó Therese-zel, aki fotográfus álmokat dédelget, de egy áruházban eladó. Kettőjük kapcsolata bonyolulttá válik, mikor felütik a fejéket bizonyos érzelmek, és a vonzalom.
A film bemutatója




A sorozatokat sem kerüli el a téma. Az egyik személyes kedvencem a Modern Family, ahol egy nagy család azon belül is 3 házaspár (ebből az egyik pár homoszexuális) és gyermekeit mutatják be az egyes epizódok. Az amerikai sitcom nagyon népszerű Európában is, több díjat is nyertek a szereplők. Remek a forgatókönyv, és a humor segítségével igyekeznek rávilágítani komoly témákra is. A sorozat amúgy a hetedik évaddal fog jelentkezni hamarosan.
A sorozat bemutatója



A The New Normal c. NBC  koncepciója érdekes volt. Egy meleg házaspár béranyát keres, mert családot szeretnének. Goldie-t nemrégen hagyta el a férje, és 9 éves kislányával úgy döntenek, hogy együtt is boldogulni fognak. Goldie nagy álma, hogy elvégzi a jogi egyetemet, de ehhez sok pénz kell, ezért aztán úgy dönt, elvállalja a béranyaságot… De úgy tűnik a sorozat nem jött be a nézőknek, mert alig egy év alatt elkaszálták… 
A sorozat bemutatója





Az Angyalok Amerikában c. HBO mini sorozat, már nem mostani kiadás mert 2003-ban készült. De a témáját tekintve nagyon is aktuális. A történetben főszerepet játszik a homoszexualitás az ezzel járó életforma, a tagadás, a megalázottság, az elfogadás és a sokakat megfertőző AIDS betegség.
A sorozat készítői olyan nagy neveket vetettek be a siker érdekében, mint Al Pacino, Meryl Streep vagy Emma Thompson. A történet egyébként nagyon komplex, és külön érdekesség, hogy egyes karakterek több szerepet is játszanak, pl: Meryl Streep egyszerre játssza Hannah Pitt és Ethel Rosenberg szerepét is.
A sorozat bemutatója


Idén a Netflix is előrukkolt a saját sorozatával, ami egyszerre rögtön több nézőcsoportot is megcélzott. A Gracie és Frankie két 60 feletti nőről szól, akiknek a férjeik menő válóperes ügyvédek, és együtt dolgoznak. Ám egy szép napon  Robert és Sol bejelentik, hogy szerelmesek egymásba. Az elhagyott feleségek átmennek a feldolgozáshoz szükséges szakaszokon, düh, tagadás, sokk stb... De vajon képesek-e felfogni, ami velük történt, és továbblépni azon? 
A főszerepben Jane Fonda és Lily Tomlin tündököl.
A sorozat promója







Az Angolok sem maradhatnak ki a témából. A 2013-ban debütált Vicious c. sorozat az új kedvencem. Eddig két évad került adásba, bár sajnos az epizódszámokat tekintve nem estek túlzásba. A főszerepben mindenki Gandalfja Ian McKellen és Derek Jacobi, akik egy homoszexuális párt alakítanak.
A pár a történet szerint közel 50 éve él együtt, és már eljutottak arra a szintre, amikor „utálva” szeretik egymást. Aki szereti a fekete angol humort, annak nagyon fog tetszeni a sorozat. A harmadik évad még várat magára, de egyébként mindkét szereplő rábólintott a folytatásra. Külön érdekesség, hogy Ian és Derek az életben is nyíltan felvállalják homoszexuális irányultságukat, de a valóságban nem alkotnak egy párt.
Részlet asorozatból


Az én egyik kedvenc filmem a témával kapcsolatban a 2005-ben bemutatott Kinky Boots (Mr. Tűsarok). A főszerepben az a Chiwetel Ejiofor látható, aki 2013-ban elkápráztatott minket a Tizenkét év rabszolgaság c. filmben.
A történet szerint Charlie (Joel Edgerton) bajban van. Megörökölte az apja cipőgyártó üzemét, de nem megy a termelés, és úgy néz ki el kell bocsájtania a gyár dolgozóit. Londonban szó szerint belebotlik Lolába (Chiwetel) a transzfesztita előadóművészbe, akivel hamarosan ingatag lábakon álló barátságot köt. Lola új piaclehetőséget mutat a cipőgyártócégnek, mert azelőtt még nem sokan gondoltak arra, hogy a férfiaknak gyártsanak magassarkú cipőket…
A filmnek amúgy van egy nagy sikerű musical változata is, aminek a zenéjét és a szövegét Cindy Lauper szerezte (Girls just a wanna  have fun)
A film bemutatója



Még számtalan filmet tudnék felsorolni, ahol a homoszexualitás kerül előtérbe, de nyilván nem láttam minden alkotást, van amelyikről csak hallottam. Egyébként pedig a filmek velejét nem is mindig ez a téma határozza meg, de fontos szerepe van, és rengeteg alkalommal készítenek olyasmit, amit én igenis szívesen nézek meg.
A teljesség igénye nélkül itt van még pár tipp, ha szeretnél filmet nézni, és nem zavar a téma: Priscilla – A sivatag királynője, Síró játék, Második legjobb dolog, A mi fiaink, Transamerica, Túl a barátságon, A fiúk nem sírnak, Teljes napfogyatkozás, Az igazság fogságában (Az utóbbiról majd valamikor írok részletesebben is, mert láttam, és tetszett) stb…
A fiatalok figyelmét pedig a Glee sorozat bombázza a másság elfogadásának fontosságáról. Egyébként a sorozat tele van jópofa zenei feldolgozásokkal, és van benne egy homoszexuális fiú és lány pár is benne. 

Ha még semmit nem láttál a bejegyzésben megemlített filmek közül, talán ideje, hogy tegyél egy próbát...

Kategória: 0 megjegyzés

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése