Szilveszter éjszaka
az a pontja az évnek, amikor lehetőségünk van magunk mögött hagyni az előző
évben történt rossz dolgokat, és ha sikerül, akkor pozitív hozzáállással
tekinthetünk a jövő felé. Ezen az éjjelen az alkoholos mámorban hajlamosak
vagyunk olyan ígéreteket, fogadalmakat tenni, amiket egy pillanatig sem
gondolunk komolyan, mégis hangosan kimondjuk, ami a fejünkben van, mert akkor
abban a percben tényleg elhisszük, hogy elég erősek leszünk, például, hogy
leszokjunk a dohányzásról…
17
nov
2015
Bejegyezte:
Etti
A
kép forrása: santabanta.com
Idén lesz a 32. születésnapom,
és ezért úgy érzem, még mindig bátran felvállalhatom a koromat. Bár meg kell
jegyeznem, azért egy kicsit aggaszt, hogy ilyen sebességgel pörögnek az évek.
Gyerekként nem tűnt fel, hogy az idő ilyen gyorsan halad egy 24 órás napot
sokkal hosszabbnak és sokkal élvezhetőbbnek éltem meg. Most meg ott vagyok,
hogy még csak a múltkor voltam harminc, és hova lett már megint két év??? Nem érzem
magam 32-nek, igaz ugyan nem tudom, hogy kéne viszonyulni ehhez a korhoz. Hol is
kéne tartanom mostanra?
Inkább most nem is
akarok belemenni, hogy milyen káros, önbizalom romboló hatások érik a nőket, ami
miatt egy idő után szégyellik felválni a korukat… Ez a nézet nem ettől a
poszttól fog megváltozni.
Kategória:
1 megjegyzés
17
okt
2015
Bejegyezte:
Etti
Lassan
elérkezik a téli időszak. A fák már hullatják a levelüket, készülődnek a jól
megérdemelt téli pihenésükre. Esik az eső, lassan már a hó is, és ilyenkor
óhatatlanul is ránk tud törni a depresszió.
Hogy
ezt az érzését elűzzék, Aidemera és Belinda idén is egy remek Harry Potter fanfiction kihívással
készültek nekünk.
Akár
írni, akár olvasni szeretnél, szeretettel várnak téged az oldalukon: II. Winter Wonderland Challenge
Nézzetek
be a blogra, mert nagyon ötletes kulcsokat találtak ki, és igazi újításokkal is
készültek.
Nem
csak fanfiction író kategória lesz, hanem képregény,
képkészítő, és videó készítő kategóriában is lehet jelentkezni.
A
részleteket WWCH kihívás blogján találod.
Én
biztosan megyek majd olvasni, nézelődni, ha elkészültek a művek. : )
A jelentkezők számáról folyamatosan hírt fognak adni a facebook csoportjukban.
Sok szerencsét
kívánok a játékon résztvevőknek, és a szervezőknek is!
Kategória:
0
megjegyzés
11
okt
2015
Bejegyezte:
Etti
Kép
forrása: intds.deviantart.com
Ebben az évben
különösen nagy figyelmet kapott a homoszexualitás.
Én a magam részéről abszolút támogattam a mozgalmat, hogy törvényes házasságot
köthessenek olyan emberek is, akik a saját nemükhöz vonzódnak.
Itt Írországban
voltak ellen kampányok, ahol azt a nagy baromságot találták mondani, hogy azok
házasodjanak csak össze, akik családot akarnak. Persze a dologban benne volt az
üzenet, hogy a homoszexuálisok ne akarjanak családot. Egyébként ilyen formán én
is kilógtam a sorból, mert férjnél voltam, de nem volt gyerekem…
Kategória:
0
megjegyzés
07
okt
2015
Bejegyezte:
Etti
Kép
forrása: lizbreakingthenorm.wordpress.com
Az emberek nem
szeretnek szembenézni az öregedés elkerülhetetlen mivoltával, és ezzel én is
így vagyok. Az idő múlása félelmetesebb, minthogy azt kezelni tudjam. De a
minap történt velem egy „horrorisztikus” élmény és már én sem tudok tovább
tagadásban élni.
Megtaláltam az első
ősz hajszálat (rendben nem hajszál, mert nem a fejemen volt).
Kategória:
0
megjegyzés
13
sze
2015
Bejegyezte:
Etti
Kép forrása: kolozsvaros.ro
A következő
bejegyzéssel nem célom, hogy bárkit is megbántsak. Mint máskor is, most is csak
leírom a gondolataimat egy adott témában (Ugyebár ezért van a blogom), és
mindezt azért teszem, mert engem is érint.
Jó pár éve már,
hogy csatlakoztam a facebook felhasználók köréhez. A magyar iwiw sajnálatos
módon befuccsolt, így átnyargaltam a sokak által használt oldalra. Külföldön
élek, ezért sok ismerőssel, baráttal, és családtaggal így tartom a kapcsolatot.
Látják a fényképeimet, tudunk üzenetet váltani, videó beszélgetést
kezdeményezni. Egyszóval számomra ez egy hasznos dolog. És persze mindig ezzel
magyarázom, hogy miért vagyok fent annyit az oldalon…
Kategória:
1 megjegyzés
21
aug
2015
Bejegyezte:
Etti
Ahogy megláttam
az ihletadó receptet a pinteresten, amit Christy (The girl who ate everything blog szerzője) tett fel,
azonnal meg szerettem volna csinálni ezt a desszertet. A hozzávalók egyszerűek,
mégis szinte luxusélményt nyújt a látvány, és az ízvilág. Az elkészítése pedig
olyan pofonegyszerű, hogy a sütés terén még kezdők is könnyedén el tudják
készíteni. A Croissant felfújt a Kenyér puding (Bread pudding) egyfajta változata, ami Angliában és Amerikában is
közkedvelt desszert, de a világ más országaiban is megfordul a konyhaasztalokon,
mint Puerto Ricóban, ahol a kenyeret kókusztejbe áztatják, guava gyümölccsel és
rum szósszal tálalják. Belgiumban pedig barna cukorral, almával, fahéjjal és
mazsolával készítik. A kanadaiak pedig leöntik egy jó adag juharsziruppal.
Kategória:
0
megjegyzés
14
aug
2015
Bejegyezte:
Etti
Kép forrása: youtube.com
Köszönjük, hogy bunkó volt!
*A következő bejegyzés az írországi
vonatutasokra vonatkozik, de ha valaki magára ismerne az alább felsorolt
embertípusokban, kérem, gondolkozzon el…*
Tömegközlekedéssel
járok dolgozni a hét 5 napján, pontosabban szólva vonattal. Bár az éves
bérletem ára meghaladja az 1200 eurót
is, mégsem tudok csak reggelente leülni a vonaton, mert délutánonként annyira
tömve van az összes kocsi, hogy maximum akkor marad 1-2 ülőhely, ha megkezdődik
a nyaralós időszak, és ezekért a helyekért onnantól kezdve, hogy kinyílik az
ajtó, igazi Hunger Games harc megy.
Egyébként én a
tömegközlekedés híve vagyok, mert óvjuk a bolygót, ahogy csak lehet. De azért néha
elgondolkozom azon, mennyivel jobb lenne kocsival utazni, ahol az utastársaidat
mellőzni tudod.
És most még nem is a rettentően igénytelen, a ruháját, kabátját csak szökőévben mosó, dezodort nem használó, fogkrémet nem ismerő emberekről beszélek, azok egy külön faj. Egyébként imádom, mikor esik, az emberek kabátja meg úgy kezd bűzleni a zárt vonaton, mint az ázott kutya...
És most még nem is a rettentően igénytelen, a ruháját, kabátját csak szökőévben mosó, dezodort nem használó, fogkrémet nem ismerő emberekről beszélek, azok egy külön faj. Egyébként imádom, mikor esik, az emberek kabátja meg úgy kezd bűzleni a zárt vonaton, mint az ázott kutya...
Kategória:
2
megjegyzés
04
aug
2015
Bejegyezte:
Etti
*A kép forrása: usatoday.com*
A tökéletes körömlakkozás titkát, már ősidők óta keresik a nők. Bevallom,
én magam még nem jöttem rá, mert, akárhogyan is próbálkozom vele, a végére csak
felidegesítem magam.
Na, az első néhány sor után rájöhettetek, hogy ez a bejegyezés most nem fog
kardinális kérdéseket boncolgatni, szóval, akit nem érdekel a téma, most még
nyugodt szívvel bezárhatja az ablakot. : )
Kategória:
1 megjegyzés
04
aug
undefined
Bejegyezte:
Etti
*A bejegyzés
cselekményleírást tartalmaz*
Bár a horrort nem
szeretem, a thriller filmeket meg szoktam nézni, pedig néha elég vékony a határ
a két műfaj között. Az Amnézia (Before I go to sleep) c.
filmet már nagyon vártam, mikor először megláttam a bemutatóját az Imdb oldalon, és nem is kellett
csalódnom. Kellően érdekes volt, és én tényleg csak a végén jöttem rá,
hogy ki is a hunyó.Nem szeretem az olyan filmet, ahol már az első 10 percben ki lehet találni a végét. Szóval senki ne pánikoljon, az Amnéziában végig fenntartják a feszültséget, és tényleg csak a végén derül ki minden.
Nekem Nicole Kidman és Colin Firth kettőse meglehetősen érdekes választás volt,
hozzáteszem, a rendezőknek valamiért megtetszhetett ez a páros, mert Railway
Man (A háború démonjai) c. filmben is házastársakat játszanak. Nekem első ránézésre valahogy furcsák voltak együtt.
Egyébként a film
azért tetszett annyira, mert abszolút nem tartom elképzelhetetlennek az eseményt,
amit feldolgoz, és ettől egyenesen hátborzongató az egész történet. A filmet Rowan Joffe írta is rendezte. Bevallom
még korábban semmi mást nem láttam tőled, de az a munkája mindenképpen ígéretes
volt.
Kategória:
0
megjegyzés
03
aug
2015
Bejegyezte:
Etti
*A bejegyzés
cselekményleírást tartalmaz*
Ezt a filmet a
napokban néztem meg, és nagyon tetszett. Mondjuk nem az a fajta alkotás, amit
újra és újra meg szeretnék nézni, mert a II. Világháború és a Holokauszt nem a
kedvenc témám. (Hozzáteszem, az a
legnagyobb bajom, hogy minden filmből az derül ki, hogy mennyire kell sajnálni
a zsidókat. Mindeközben a háború civil áldozatainak száma sokszorosa volt a
zsidóknak, és velük soha egyik filmalkotás sem foglalkozik. Ettől függetlenül
nem sajnálom kevésbé egyik embert sem, aki abban a borzalmas korszakban
vesztette életét)
A Hölgy aranyban c.
filmet Simon Curtis rendezte, akinek nevéhez a 2011-es Két
hét Marylinnel c. alkotás is fűződik.
A történet félig meddig igaz, mert valóban létezett egy bizonyos Maria
Altmann, aki Bécsben született, de a II. Világháború idején, amikor a Náci
csapatok megszállták Ausztriát, elszökött onnan és végül Kaliforniában
telepedett le. Az is igaz, hogy 2006-ban több Gustav Klimt által festett képre
adta le jogos követelését, amit a Nácik annak idején jogtalanul elraboltak a
családjától, később pedig a híres Belvedere Galériába kerültek.
A filmet egyelőre
csak feliratos formában lehet megtekinteni, de engem ez egyáltalán nem zavart,
mert így legalább hallhattam, amint a címszerepet játszó Helen Mirren
csodálatosan hozza az osztrák akcentust. Egyébként az egyik kedvencem a
filmben, hogy bár az események a jelenben játszódnak, ahogy a főhősnő annyi év
után újra Bécs utcáin sétál, a szeme előtt megelevenedik a múlt is…
Kategória:
0
megjegyzés
26
júl
2015
Bejegyezte:
Etti
A kép forrása: youtube.com
Nem akarok politizálni, mert nem is tudnék. De azt látom, hogy ma Magyarországon az embereket birka mód akarják irányítani, nem szeretik, ha egyesek gondolkoznak, a dolgok mögé látnak. Gyűlöletet szítanak, feszültséget, ellentéteket generálnak. Tönkre akarják tenni a hagyományainkat, elvenni az identitásunkat.
Az emberek nagy része nem boldog!
Én sem voltam boldog, és tettem azért, hogy ez megváltozzon. A döntésemért kapok
hideget és meleget is.
Napi szinten fut velem szembe az interneten olyan cikk, facebook bejegyzés,
amiben becsmérlik az olyanokat, mint én. Szerintük Hazaáruló vagyok!
Legalábbis azt szeretnék, hogy így érezzem. Nem számít nekik, miért hagytam
magam mögött az országot, ahol születtem, és az sem lényeges, hogy az a hely
sem a Kánaán, ahol most élek. El akarnak ítélni, hát tessék, kérem szépen én
nem fogok ellenkezni. Mert az ő véleményük éppen annyira nem érdekel engem,
mint őket az enyém.
Egyébként, ha nem a hazaáruló, ország elhagyó bélyeget „égetik” rám, akkor
mikor kiderül, hogy külföldön élek, az ismerősök, még egyes családtagok is
összecsapják a kezüket, és felkiáltanak: Szerencsés vagy! Talán kicsit irigyek
is, pedig nem kéne annak lenniük.
Kategória:
0
megjegyzés
20
júl
2015
Bejegyezte:
Etti
*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*
Ez a 2009-ben
készült amerikai vígjáték George
Hammilton (eredeti neve Devereaux) fiatalkorát dolgozza fel. Nos, tudom,
hogy most sokaknak beugrik az agyon szoláriumozott, ezüstös hajú úr, de higgyétek
el a film jó, azzal meg nem kel törődni kiről szól, mert véleményem szerint a
nagy része csak kitaláció.
De ha mégiscsak
hihetünk George-nak, akkor az egész film megtörtént eseményeket dolgoz fel,
amit ő kedvesen el is mesélt Robert Kosberg és Merv Griffin producereknek.
Kosberg pedig annyira jónak találta a sztorit, hogy megbeszélte Charlie Peters
írjon belőle forgatókönyvet, és ő még 2007-ben bekövetkezett halála előtt szerencsésen
elkészült vele.
A fiatal George
szerepére Logan Lermant
választották, az anyát pedig Renée Zellweger
játszotta. Nekem nagyon tetszett a film, főleg, a talpraesett női karakter
miatt.
Kategória:
0
megjegyzés
20
júl
undefined
Bejegyezte:
Etti
*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*
A most bemutatásra kerülő két könyvet, már legalább 6 évvel ezelőtt megvettem, de annyira szeretem őket, hogy időszakosan újra és újra elolvasom. Mindkét történetben felfedezhető az a fajta humor, amit én igazán kedvelek, és az is nagyon tetszett, hogy a szereplők nem huszonéves, gondtalan fiatal lányok, hanem középkorú nők komoly problémákkal, és velük jobban tudtam azonosulni.
Habár
én sem megölni, sem tönkretenni nem akartam eddig a férjemet, meg kell, hogy mondjam,
az írónő fantáziadús elképzelése ezekről a tettekről, egészen lenyűgözött. : )
Kategória:
0
megjegyzés
20
júl
undefined
Bejegyezte:
Etti
Belgiumban voltunk a barátainknál, és csodálatos ebédet ettünk náluk. A
jó időre való tekintettel, bekapcsolták a kerti grillt, és már indult is a
sütögetés (csirke, sertés, marha). Mindennek csodálatos illata volt, és én úgy
döntöttem a hús mellé készítek egy salátát.
Most egy édeskés-öntetes, gyümölcsös salátát készítettem, ami nagyon jól
megy a grillezett húsokhoz. Igazából egy komplett fogásnak is elmegy, viszonylag
kalória szegény, szóval minden tekintetben megéri kipróbálni. Bár azt meg kell említenem, hogy 100g kesudióban akár 553 kalória is lehet, szóval nem kell beletenni a salátába az egész zacskóval... Azonban ennek a diófélének nagyon sok pozitív hatása van, amit érdemes tudni. A KESUDIÓ ELŐNYE
Kategória:
0
megjegyzés
19
júl
2015
Bejegyezte:
Etti
2011-ben egy kis
kitérőt tettem a Snangerek (Perselus Piton/Hermione Granger) világából, és részt vettem az akkor első alkalommal
megrendezett Malfoy kihíváson. Abszolút nem tudtam, hogyan fogom megoldani a
feladatomat, mert nem csak bizonyos, a szervezők által megadott kulcsokat
kellett hitelesen beleillesztenem a történetbe, de saját magammal is meg
kellett küzdenem, hiszen előtte még nem nagyon írtam Draco Malfoy-jal. Bár az
igaz, hogy a szőke fiú időnként feltűnt egy-egy mellékszerep erejéig bizonyos
írásaimban, de ténylegesen még nem írtam vele történetet.
Azt én kevéssé
tudom megoldani, hogy mennyire sikerült jól az írás, vagy éppen, hogy mennyire
lett borzasztó. Az biztos, hogy Draco – a Harry Potter könyvekben megismert kiállhatatlan
természetének bizonyos elemit megtartva –, hatalmas változáson megy keresztül
az írásomban. Hermione pedig, vélhetően megmaradt a szokott stílusában.
Kíváncsi leszek a véleményekre.
Szeretettel ajánlom
figyelmetekbe ezt a 4 részes novellasorozatot.
Kategória:
0
megjegyzés
19
júl
undefined
Bejegyezte:
Etti
*A bejegyzés
cselekményleírást tartalmaz*
A
Gosford Park számomra
azért igen különleges, mert azt a korszakot öleli fel, amit igazán kedvelek.
Szívesen éltem volna a 30-as 40-es években. De félreértés ne essék, a kor
divatja és felvillanyozó életstílusa volt számomra megkapó. Olyasmivel sosem áltatnám magam, hogy azt higgyem, az emberek akkoriban jobbak voltak.
A korszaknak
megvoltak a maga szabályai, főleg előkelő körökben, de mindig mindenki
megtalálta a kiskapukat…
A filmben
csodálatos díszleteket használtak, és káprázatos ruhakölteményekbe öltöztették
a szerencsés hölgyeket. Az egész hangulata nagyon megkapó, annak ellenére, hogy
ez egy bűnügyi dráma.
A Brit kosztümös
dráma Julian Fellowes forgatókönyvíró
munkáját dicséri, aki át is vehette az Oscart ezért a filmért. Az úr nevéhez
többek között még az Ifjú Viktória
Királynő, valamint a Downton Abbey nagy sikerű sorozat is fűződik.
A szereposztás
parádés, hiszen olyan nagyszerű színészek és színésznők adták a nevüket a
produkcióhoz, mint Michael Gambon, Maggie Smith, Helen Mirren, Kristin Scott
Thomas. Mellékszerepekben pedig többek között feltűnik: Clive Oven, Kelly Macdonald, Ryan Phillippe.
Kategória:
0
megjegyzés
19
júl
undefined
Bejegyezte:
Etti

*A bejegyzés
cselekményleírást tartalmaz*
A
vagány nők klubja (Divine Secrets of the Ya-Ya Sisterhood) című
film Rebecca
Wells azonos című regénye alapján 2002-ben
Callie Khouri rendezésében készült. A történethez az írónő Little Altars Everywhere című
novelláskötetét is felhasználták.
Bár már kívülről fújom az egész filmet, mindig élvezettel nézem végig,
mert számomra ez is egy megunhatatlan alkotás. A szereposztás során igazán
kitettek magukért az alkotók, és mondanom sem kell, hogy Sandra Bullock, Ellen
Burstyn és Ashley Judd olyan meggyőzően játszik, hogy azonnal eldöntjük, ezt a
filmet újra meg kell nézni! Egyébként is nagyon szeretem az olyan filmeket,
amik Amerika valamelyik déli államában játszódnak. Ráadásként a történet során
időutazáson vehetünk részt, és egy csomó olyan korszakba kapunk betekintést,
amiben mi még jó eséllyel nem éltünk. Gondoljunk csak a negyvenes évekre. : )
Kategória:
1 megjegyzés
15
júl
2015
Bejegyezte:
Etti
Ezt a fanfictiont
(snanger, gondolom ezen most meglepődtetek), tőlem szokatlan kissé melankolikus
hangulatban írtam meg. Mármint nem én voltam melankolikus hangulatban, hanem a
történet... Azt is megkockáztatom, hogy talán sikerült úgy megalkotnom ezt a 10
részes kisregényt, hogy a végkifejlet ne legyen könnyedén kitalálható. Remélem,
hogy élvezni fogjátok az olvasást. : ) Kíváncsian várom az építő jellegű
véleményeket.
Kategória:
0
megjegyzés
15
júl
undefined
Bejegyezte:
Etti
Nem is olyan régen még kisgyerek voltam. Ez persze nem igaz sajnos,
hiszen a 80-as évek már régen elmúltak, de a gyerekkori emlékeim még ma is
élénken élnek bennem.
Azok, akik akkor születtek, nőttek fel, amikor én is, talán az utolsó
tagjai egy olyan generációnak, akik még igazán tudtak játszani.
Nem állítom, hogy a mai gyerekek képtelenek lennének élvezni bármilyen
játékot is. De lévén hogy manapság egyre nagyobb befolyásoltság alatt állnak az
internet nyújtotta lehetőségek, és a számtalan videó játék hatására, bizony
feledésbe merülnek azok a régmúlt szórakozási lehetőségek, amiket anno egy
társasjáték tudott nyújtani.
Kategória:
2
megjegyzés
15
júl
undefined
Bejegyezte:
Etti
*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*
Nem
tudom, hogy be kell- e mutatnom ezt a filmet, de előfordulhat, hogy van olyan,
aki még nem látta. A történet Kathryn Stockett azonos című
regényén alapszik. (A könyvet is
szándékomban áll majd ismertetni, egy másik bejegyzésben)
A film a hatvanas évek elejére kalauzol el
minket, a helyszín pedig Jackson, ami Amerika déli részén, Mississippi államban
található. (Ez egy valóban létező város,
az írónő is onnan származik.)
A történet azokról a színes bőrű nőkről
szól, akik gazdag fehér családoknak dolgoznak, vezetik a háztartásukat, nevelik
a gyerekeiket, mégsem részesülnek emberi bánásmódban. Ebben a városban az idő
szinte megállt, és bár ekkor már egyre jobban megerősödik Martin Luther King
fekete polgárjogi mozgalma, a fehér emberek még mindig a faji szegregáció
(elkülönítés) hívei. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a befolyásos Miss Hilly
Holbrook azért kampányol a városban, hogy az emberek építtessenek a
szolgálóknak egy külön mosdóhelyiséget a házon kívül. Így a munkaadóik elkerülhetik
azt a szörnyűséget se közös WC-t használniuk a cselédekkel.
Kategória:
0
megjegyzés
13
júl
2015
Bejegyezte:
Etti
M.C. Beaton írónő
Miss Hannah Pym
kalandjai
*A bejegyzés
cselekményleírást tartalmaz*
Miután
már kiolvastam az összes Agatha Raisin sorozatot, amit magyarul jelenleg fel
lehet lelni, úgy döntöttem vetek egy pillantást az írónő többi könyvére is.
Így
esett, hogy belekezdtem a Miss Pym-ről
szóló hat részes sorozatba. Magyarországon eddig három kötet jelent meg
fordításban az Ulpius-ház
Kiadó jóvoltából, a fordítást pedig Szűr-Szabó Katalinnak köszönhetjük.
A
történetek a 1800-as években játszódnak, tehát a 19. században, amit az angolok
Viktoriánus kornak neveznek Viktória Brit királynő tiszteletére, aki ezekben az
években uralkodott.
Kategória:
2
megjegyzés
12
júl
2015
Bejegyezte:
Etti
A Barackfa titka
*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*
Ezt a könyvet Magyarországi hazalátogatásom alkalmával zsákmányoltam,
több másik nagyon ígéretesnek tűnő (még
nem értem mindennek a végére) olvasmánnyal együtt.
Néhol kicsit unalmas volt a könyv, de végeredményben nem volt rossz. Ajánlom mindazoknak, akik könnyű olvasmányra vágynak, amiben van romantika, humor és krimi elem is. A történetben az tetszett a legjobban, hogy bár a holtestet, már viszonylag az elején felfedezik, a vége mégis érdekes tudott maradni. Nem olyan hátborzongató krimi, mit vártam a leírás alapján, sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szól, a család szeretetéről. Külön érdekesség volt az egyik mellékszereplő sorsa (az illetőről sokáig nem lehet eldönteni, hogy homoszexuális beállítottságú vagy sem), aki nagyon közel került Paxtonhoz az egyik fő karakterhez.
Néhol kicsit unalmas volt a könyv, de végeredményben nem volt rossz. Ajánlom mindazoknak, akik könnyű olvasmányra vágynak, amiben van romantika, humor és krimi elem is. A történetben az tetszett a legjobban, hogy bár a holtestet, már viszonylag az elején felfedezik, a vége mégis érdekes tudott maradni. Nem olyan hátborzongató krimi, mit vártam a leírás alapján, sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szól, a család szeretetéről. Külön érdekesség volt az egyik mellékszereplő sorsa (az illetőről sokáig nem lehet eldönteni, hogy homoszexuális beállítottságú vagy sem), aki nagyon közel került Paxtonhoz az egyik fő karakterhez.
Kategória:
0
megjegyzés
12
júl
undefined
Bejegyezte:
Etti
Piaf
*A bejegyzés
cselekményleírást tartalmaz*
Szeptemberben,
abban a csodálatos élményben lesz részem, hogy végre ellátogathatok Párizsba.
Ez az utazás, mér hosszú évek óta rajta volt a bakancslistámon, és nagyon
boldog vagyok, hogy beteljesül. 4 csodálatos napot fogok ott tölteni, amiből az
egyik biztosan az Euro Disney parkban fog végződni, mert olyan nincs, hogy oda
ne menjek el.
Szóval, minél
alaposabban megpróbálok ráhangolódni az utazásba igyekszem „magamba szívni”
Párizs, Franciaország csodás hangulatát. Szóval, Francia zenéket hallgatgatok
és persze filmeket is nézek. Így történt, hogy végre megnéztem a Piaf (La Môme) c. filmet, ami Édith
Piaf sanzonénekes, tragikus fordulatokkal teli életét dolgozta fel, akiről
kiderült számomra, hogy az éneklésen kívül nem sok boldogság jutott neki.
Kategória:
0
megjegyzés