Filmcsemegék: Piaf

Bejegyezte: Etti




Piaf


*A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz*


Szeptemberben, abban a csodálatos élményben lesz részem, hogy végre ellátogathatok Párizsba. Ez az utazás, mér hosszú évek óta rajta volt a bakancslistámon, és nagyon boldog vagyok, hogy beteljesül. 4 csodálatos napot fogok ott tölteni, amiből az egyik biztosan az Euro Disney parkban fog végződni, mert olyan nincs, hogy oda ne menjek el.

Szóval, minél alaposabban megpróbálok ráhangolódni az utazásba igyekszem „magamba szívni” Párizs, Franciaország csodás hangulatát. Szóval, Francia zenéket hallgatgatok és persze filmeket is nézek. Így történt, hogy végre megnéztem a Piaf (La Môme) c. filmet, ami Édith Piaf sanzonénekes, tragikus fordulatokkal teli életét dolgozta fel, akiről kiderült számomra, hogy az éneklésen kívül nem sok boldogság jutott neki.

Nem is értem, hogy maradhatott nekem ki ez eddig, mert imádom azokat az alkotásokat, amik megtörtént eseményeket dolgoznak fel, és ez egyben önéletrajzi film is volt, ami különösen tetszett, bár témáját tekintve musicalfilm, és dráma. 


*Cselekményleírás*

A történet 1918-ban kezdődik, amikor a még kislány Édith egy lépcsőn ülve sírdogál, amíg az anyja Anetta az utcán énekel. Az apja az I. világháborúban harcol, és a szétszakított család alaposan megsínyli ezeket az éveket. Anetta (Clotilde Courau) el van keseredve, és úgy dönt, elutazik Konstantinápolyba, hogy énekesként szerencsét próbáljon, Édith pedig anyai nagymamájához kerül.
A háború végén, az apja elmegy érte, és kiszabadítja szörnyűséges körülményei közül, mert Anetta anyja meglehetősen szegény volt, és nem tudott megfelelően gondoskodni az unokájáról.
Csakhogy az apja Louis (Jean-Paul Rouve neve ismerős lehet az Adéle és a múmiák rejtélye c. filmből ), vissza szeretne téri a cirkuszhoz, ahol a háború előtt dolgozott, mint roppant hajlékony előadóművész, és a lányát az anyjánál hagyja, aki bordélyházat vezet Normandiában (Franciaország észak-nyugati része).
Itt Titin a jólelkű, de kissé labilis idegzetű prostituált veszi gondozásba a kislányt, ám Édith egy szaruhártya-gyulladás következtében megvakul két évre.
Végül pár év után Louis visszatér a gyermekért, és magával viszi, hogy beálljon a cirkuszi társulathoz. De Édith nem alkalmas erre a munkára, alacsony testalkata és vékony csontozata miatt (Mindig is madártermetű volt, élete vége felé, már teljesen meghajlott a háta. Külseje miatt kapta a Piaf művésznevet, ami a francia argóban verebet jelent).
Miután megválnak a társulattól, az apja az utcán mutatja be számait, mint a Kígyóember, de a kislány továbbra sem jeleskedik semmiben. Aztán egy napon énekelni kezdi a La Marseillaise (Franciaország himnusza) c. dalt, és innentől kezdődik a szenvedélye a dalok iránt.

Fiatal lányként, Édith (Marion Cotillard az Eredet és az Éjfélkor Párizsban c. filmekből lehet ismerős a neve) Montemartre utcáin koldul, énekléssel keresi a kenyerét, aztán a pénzből ő és fogadott nővére Mômone (Sylvie Testud) esznek valamit, és rémes olcsó motelekben éjszakáznak. Itt figyel fel a nő tehetségére Louis Leplée (Gérard Depardieu Zöld kártya, A Vasálarcos) lokáltulajdonos, aki a Piaf művésznevet adja neki, de  gyakran emlegették a La Môme (fiatal nő, gyermek) néven is.
Édith karrierje végre beindul, de ekkor váratlan fordulat következik, mert Louist meggyilkolják, és Piaf is a gyanúsítottak listáján van. Ezután megint az utcára kerülne, de Raymond Asso (Marc Barbé) dalszövegíró felkarolja, és kitalálja Piaf igazi image-ét, színpadi mozgását. Ekkortájt ismerkedik össze Marguerite Monnottal is (Marie-Armelle Deguy), aki többek között a Milord c. dalt is szerzi neki.
Raymondnak hála, újjászületik az igazi Édith Piaf, a sanzonénekesnő, akinek az egész világ a lába előtt hever, és innentől kezdve la Môme már nincs többé, hiszen ő már egy komoly, felnőtt nő.



Piaf élete nem mentes a tragédiáktól. Amikor először turnézik New Yorkban, a közönség egyáltalán nem szereti, de itt találkozik össze Marcel Cerdan nevű bokszolóval, akivel egyből egymásban szeretnek. Csakhogy a férfi már nős, és gyerekei is vannak, ám a titkos viszony így is boldog egy ideig.
Marcel repülőgép szerencsétlenség áldozata lesz, pont akkor, mikor egy alkalommal New Yorkba siet, hogy láthassa Édith-et. A nő teljesen összeroppan, és innentől kezdve az alkohol rabja lesz.
Évekkel később házasságot köt Jacques Pills sanzonénekessel, de 4 évig tartó kapcsolatuk zátonyra fut.
Édith autóbalesetet szenved egy fellépésről hazafelé tartva, és a fájdalmára kapott morfium később is nagy szerepet játszik ezután az életében. Immáron nem csak alkoholista, hanem gyógyszerfüggő is. De a karrierje töretlen, végre New York közönsége is belátja, hogy igazi tehetséggel van dolguk. Viszont a színpadon egyre nehezebben boldogul, gyakran elájul, túl gyenge, fellépéseket kell lemondania.
Végül az orvosai és a Managere kényszerpihenőre küldik, miután 1950-ben gyógyíthatatlan, áttétes rákot diagnosztizálnak nála. Édith semmit sem tűr rosszabbul, mint a tétlenséget, így nem törődve állapotával, újabb fellépést akar, méghozzá az Olympia (Párizs híres koncertterme) színpadán.
A fellépés előtt nem sokkal betoppan hozzá, egy akkor még ismeretlen férfi, és zongorán játszani kezdi neki a Non, Je ne regrette rien (Nem, én nem bánok meg semmit) című számot, amiről Édith állítja, hogy erre a dalra várt egész életében, mert ez végre csakis róla szól. A szöveg ugyan meglehetősen egyszerű, mégis szívbemarkoló.
Édith Piaf minden erejére szüksége van, hogy állni tudjon a színpadon, de mégis elénekli a dalt, és elsöprő sikert arat.

Élete vége felé egy nála jóval fiatalabb görög férfival él, akihez hozzá is ment. 1963 október 10.-én bekövetkezett halálakor a filmből megtudhatjuk, hogy fiatal nőként volt egy lánya, aki agyhártya-gyulladásban halt meg két évesen (Az énekesnő 18 éves korában szülte). Az is kiderül, hogy szeretett kötni, hogy alapvetően barátságos természetű volt, pedig sok viszontagság érte, és az emberek sokszor kihasználták. Hangos volt és harsány, talán sosem tudta levetkőzni magáról, hogy sokáig az utcán élt. Tragikus sorsa sokakat megérintett.

***



Piaf vidéken hunyt el, de még aznap éjjel Párizsba szállították, és az újabb halotti anyakönyvi bizonyítvány szerint október 11.-re változik halálának időpontja. A temetésére hatalmas tömegek érkeznek mintegy 40.000 ember kísérte utolsó útjára. Egyik legjobb barátja Marlene Dietrich (Ő volt az esküvői tanúja is) is részt vesz a ceremónián. Sírjánál csak Thouvenin de Villaret atya, a színházi és zenei szakma alamizsnása mondhatott rövid áldást, mert az egyház az énekesnő bűnös életvitelére hivatkozva megtagadta tőle a katolikus temetést (Piaf hívő katolikus volt, nem is volt hajlandó fellépni a nyakában lógó keresztje nélkül). Sírkövén ez áll: Lamboukasné, akit Édith Piaf-ként ismertek. Édith Piafon kívül itt nyugszik édesapja, Louis-Alphonse Gassion és kislánya, Marcelle, a lánya aki 2 éves korában, 1935-ben halt meg, valamint Piaf özvegye, Théo Sarapo (Thépohanis Lamboukas) is, aki 1970-ben autóbalesetben veszítette életét.
Piaf dalait ma is sokan kedvelik, jellegzetes mély hangja igen meghatározó volt a zeneiparban.
Simone Berteaut (Mômone) volt Édith fogadott nővére, aki az énekesnő halála után könyvet írt róla, és az együtt töltött évekről.


Néhány ismertebb dala a sok közül



1945 - La vie en Rose, amit több nyelvre is lefordítottak.
1949 - Hymneà l'amour A szerelem himnusza
1951 - Padam… Padam…
1959 - Milord, viszonylag későn 1959-ben énekelte, a számot több nyelvre lefordították
1960 - Non, Je ne regrette rien, az egyik legmeghatározóbb, és egyben utolsó dala volt.



Dalait többek között Louis Armstrong (La vie en Rose) és Cher vagy Teresa Brewer (Milord) is feldolgozta. Magyarországon a Napoleon Boulevard (Vincze Lilla) francia nyelven előadta a Milord c. számot, valamint Vári Éva nagysikerű tartott Piaf estet. 

A film címszerepében Marion Cotillard-ot láthatjuk, aki alakításával 2008-ban megnyerte a Golden Globe-díjat, a BAFTA-díjat, a César-díjat és az Oscar-díjat is. A Francia színésznő maga is kiváló hangú énekes, amit a Nine c. filmben be is bizonyít Take it All c. dalával.
A nemzetközi elismerést egyértelműen a 2007-es Piaf film hozta el neki, és így végre Hollywood is felfigyelt az igen tehetséges nőre. 
Meg kell említenem, hogy a filmben szereplő dalokat a címszereplő Marion Cotillard úgy adja elő, mintha tényleg ő maga énekelte volna, az alakítása nagyon meggyőző volt. A film látványtervezése kitűnő volt,  nem is beszélve a sminkről, amiért nagy dicséret jár a maszkmestereknek. A színésznőből tökéletes Piaf-ot varázsoltak, aki hihetetlen vékonyra fogyott a film kedvéért.  


Magyarországon Piaf címmel mutatták be a filmet, míg Francia nyelvterületeken a La Môme néven futott. Amerikában, és egyéb Angol nyelvterületű országokban a La vie en Rose címet viselte az alkotás.

 



Marion többek között A sötét lovag: Felemelkedés, Fertőzés, Eredet, Éjfélkor Párizsban c. filmekből lehet ismerős. Jelenleg is Franciaországban él férjével és kisfiával.










Aki még nem látta a filmet, annak meleg szívvel ajánlom, engem teljesen levett a lábamról! A szinkronos változata megtalálható az interneten.
A film francia nyelvű, angol feliratos bemutatója itt található: Piaf

Kategória: 0 megjegyzés

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése